Az embléma a középkori és reneszánsz allegória, valamint a humanista hieroglifika és imprézakultusz metszéspontjában megszületett irodalmi és képzőművészeti műfaj, melynek célja moralizáló gondolatok enigmatikus bemutatása volt. A 16. századi, elsődlegesen humanista kontextusukat levetkőzve az emblémák a barokk kori vernakuláris világi és egyházi kultúra populáris regisztereiben is megtalálták a helyüket. Alkalmazott emblematika alatt alapvetően az emblémáskönyvekben megjelent emblémák irodalmi idézetként, képzőművészeti másolatként vagy parafrázisként történő adaptálását értjük. Ez a kötet a történeti Magyarország területén a 17-18. század során keletkezett, a képzőművészeti alkalmazott emblematika tárgykörébe sorolható, egyházi és világi épületekben található monumentális festészeti ciklusokat és emlékeket dolgozza fel a művészettörténeti emblémakutatás módszertanával. A tematikus egységek mentén rendszerezett tanulmányok a képzőművészeti alkalmazott emblematika emlékeinek első teljességre törekvő feldolgozása mellett az emblematikus ciklusok tartalmi és kontextuális elemzésére helyezik a hangsúlyt.
