Esterházy Imre a 18. századi magyar történelem egyik legjelentősebb, mégis méltatlanul háttérbe szorult alakja. A pálos szerzetesből lett váci, zágrábi és veszprémi püspök, majd esztergomi prímás-érsek életútja a török uralom utáni újjászerveződés, a rendi politika, a Habsburg-udvarhoz fűződő viszony és a katolikus egyház megújulásának metszéspontjában bontakozott ki.
E kötet Esterházy főpapi és politikusi működésének súlypontjaira összpontosít: arra, miként lett a pálos rendből induló szerzetesből az ország egyik legbefolyásosabb egyházi és közéleti alakja. Bemutatja közreműködését többek között a nőági örökösödés és a Pragmatica Sanctio elfogadtatásában, az 1720-as évek bírósági és közigazgatási reformjaiban, a Helytartótanács megszervezésében, valamint az 1741. évi rendi felajánlás levezénylésében. Emellett feltárja püspöki egyházszervező munkáját és azt is, hogyan kapcsolódott össze személyében az egyházkormányzás, a reformok támogatása és az országos politika.
Forgó András kötete történeti összefüggéseiben rajzolja meg a frater Emericus néven is ismert főpap pályáját. A könyv kiterjedt forrásbázisra támaszkodva mutatja be a szerzetesből lett prímást, aki egyszerre volt egyházi vezető, udvarhű politikus, korának meghatározó közéleti szereplője, valamint a magyarországi barokk katolicizmus jelentős mecénása és építtetője. E monográfia nemcsak Esterházy Imre életútjához visz közelebb, hanem a 18. századi magyar politikai és egyházi világ megértéséhez is kulcsot ad.
