Csinszka / Tükör / 1931 ősze
Ezüstös tóként fénylik a lapja,
indulat soha föl ne kavarja
a tava tükrét.
Meg ne sérüljön,
törött üvegje
ki ne kerüljön
a szemét közé, házak piszkába.
Pompázzon kényes, fényes rabságban.
Könnyes szemünkkel bele se nézzünk,
ne lássa soha belül mit érzünk,
ne tartsa elénk, mikor elestünk,
milyen sáros lett elesett testünk.
Puder felhőzze, párfőm locsolja,
torzúljon arcunk édes mosolyba,
gondverte lelkünk ezer bús ránca,
roskadó lábunk reszkető tánca,
hulló hajunknak megritkult lombja
szökkenjen újra ifjonti lombba,
ha belenézünk.
Mert visszanéznek
kínzott arcaink... Őrült kisértet!
A kötet Boncza Berta (Csinszka) valamennyi fényképét tartalmazza részletes leírással és informatív kísérőtanulmányokkal.
