Péntek Imre József Attila-díjas költő, a Kilencek költői csoportjával indult, 2003-tól Zalaegerszegen a Pannon Tükör főszerkesztője. Irodalomszervező, szerkesztői, könyvkiadói munkái mellett makacsul írta humorral átszőtt, ironikus-groteszk hangú verseit.
Legújabb kötetének fő témája az idő: a mulandóságba vetett ember "kalandjainak", hányattatásainak és partra érésének pillanatai. S a befejezetlenség érzete, amivel az egyéniség szembesül - valami teljességre, egészre, kerekre áhítozva. A költő nem tagadja meg közéleti költészetét, a rendszerváltás ethoszának számonkérőjeként benyújtja (erkölcsi) számláit azoknak, akik visszaéltek (és visszatértek), anélkül, hogy bármit is tanultak vagy felejtettek volna...
A hazatérés élménye mégis megnyugvást jelent, a „megérkezés” Pannóniába, földrajzilag és kulturális-történeti értelemben, a gyökerek felfedezése, s az azokhoz való szoros, eltéphetetlen kötődés, ragaszkodás. A visszatalálás a régi (gyerekkori-ifjúkori) „lábnyomokba”, a katartikus „emlékpróbák”, a múlt fénylő, feledhetetlen pontjainak felidézése - megteremti azt a (kulturális) értékfolytonosságot a meg-megszakadó intervallumok, drasztikus változások közepette, ami kárpótlás a múlt hajszoltságaiért. A legvalószínűtlenebb „hajtűkanyarokban” is...
