Kaffka Margit (1880-1918) jól ismerte a zárdai létet, maga is ott nevelkedett, majd tanított is a miskolci Irgalmas Nővéreknél. Remekül láttatja a profán és olykor buja, valamint a puritán és szent (néhol szenteskedő) közeg közötti ellentétet, részletgazdagon, itt-ott túlírva, iróniával és távolságtartással érzékeltetve véleményét. Radnóti Miklós szerint a könyv Kaffka "antiklerikális kritikája", és egyben "a zárdai nevelés elleni nagyméretű vádirat". A szöveg a Nyugat című folyóiratban jelent meg 1917 elején folytatásokban. Az olvasó egy kortalan, lebegő nyelven megírt, a női szerepvállalásokat és a megélt vagy megélhető nőiség sokszínűségét precízen bemutató művet tart a kezében.
