Arany János a humort "halandó létünk cukrozott epéjé"-nek nevezte. Reviczky Gyula meg úgy vélekedett: "a humor a jövő költészete". A fentebb idézett klasszikusokat védőpajzsként tartom magam elé, mert egész pályám során azt tapasztaltam, hogy a humort, az ironikus látásmódot, a szatirizáló hajlamot legfeljebb elnézik, mintegy "megbocsátják" a pályatársak, de ennél többre nem futja, s ha valaki ennek ellenére makacsul kitart a fentiek mellett, magára vessen, arra nincs bocsánat: "Jött volna meg előbb a józan esze." Az enyém talán máig se jött meg, láthatják, akik ezt a könyvet a kezükbe veszik. Az igazi kérdés persze sokkal inkább az, hogy ezekben az írásokban valóban ott van-e "halandó létünk cukrozott epéje"?
Nyerges András
