Lapszámunk a mindenki által ismerni vélt, ám igazán
mégis alig ismert költőnek állít emléket. "Pedig nem rejtőzöm
- csak igazában nem vagyok" - olvasható a Rongyszőnyegben.
A weöresi önértelmezés további titkait kutatva betekintést
kínálunk az alkotóműhelybe: ahol létrejönnek az érzéki,
orfikus, áramló és mágikus nyelvi erővel bíró szövegek, az "izzó
sűrűsödések", a "lélek árján fénylő forró igék". Az ihlet forrásainak,
az ars poeticák és a görög-latin szövegvilág nyomainak
feltárásával a hagyomány szerepét vizsgáljuk. Tanulmányozzuk
a szubjektumtól való szabadulás kísérleteit, a szerzőség kitágításának
vágyát és a filológusi-irodalomtörténészi tevékenységként
értelmezhető "szövegmentés" gyakorlatát is. Célunk továbbá,
hogy az eddig kevéssé előtérbe helyezett versek bemutatásával,
a sztereotípiák lebontásával és új szempontú elemzésekkel
rálátást nyújtsunk az életmű egészére. Weöres Sándor nemcsak
a mai gyermekirodalomra, de a zeneművészetre is jelentős hatást
gyakorolt, így e témákat szintén körüljárjuk, továbbá az oeuvre
(audio)vizuális utóéletét és angolra fordított műveinek útját is
tárgyaljuk. Az inspirációs esszék révén megmutatjuk, hogy e
performatív, drámai erejű költészet hogyan hatott a kortárs lírára,
illetve néhány személyes visszaemlékezésnek is helyet adunk.
Összeállításunkat az archív fotók, kéziratok és a költő saját grafikái
mellett olyan képzőművészek alkotásai kísérik, akik a műveit
illusztrálták, akiket megihletett akkor és most - akiknek Weöres
Sándor a mából is élő, izzó vizuális élményt jelent.
