Vajon a modern racionális ember végleg felszámolta saját szabadságterét, vagy a játékos habitus képes megtörni a mindennapok funkcionális kényszerét?
A modern világ a tervezésről, a hatékonyságról és az eredményekről szól. Ebben a szorításban a játékot gyakran felesleges időpocsékolásnak vagy legfeljebb a feladatok közti üresjáratnak tekintjük.
Csepregi Gábor filozófiai antropológus azonban radikálisan szakít azzal a megközelítéssel, amely a játékot csupán a rekreáció vagy a gyermeki fejlődés eszközének tartja. Ehelyett a játékattitűd fogalmát használja mint nyitottságot és mentális rugalmasságot, amely nélkülözhetetlen a dinamikus valóságértelmezéshez. Ez az alapvető emberi létmód képessé tesz bennünket a kreativitásra, a spontaneitásra és a teljes jelenlétre az élet minden területén, a művészetektől a tudományokon át a mindennapi kapcsolatainkig, átformálja az időhöz, a térhez, a testhez és a másik emberhez fűződő viszonyunkat. Játékosan élni nem a valóságból való elmenekülést jelenti, sokkal inkább azt, hogy szabadon újraírjuk annak szabályait. A játék nem luxus, hanem az egyik legkomolyabb egzisztenciális szükségletünk.
