Miért ragasztottam magamra színes papírból szakállat, bajuszt, pofafoltokat? Nem tudom. Nem emlékszem, hogy színész akartam volna lenni. Talán felnőtt akartam lenni? Mindenesetre a maszkolás után újságot olvastam a fotelban, mint a nagyok, de belealudtam. Apám fényképezett le titokban. Nyolcéves voltam: ezerkilencszázhatvankilenc. A képlet máig ugyanaz: az osztály bohóca és a felnőtteskedő jótanuló próbálják eldönteni, melyikük az igazi, és ettől mindketten elfáradnak.
