Ő már nem az az ideiglenes feleség, akit gyűlölök...
Ő az a nő, aki miatt vakmerővé váltam.
Figyelmeztettem. Megmondtam neki, hogy nincs az a határ, amit ne lépnék át, csak hogy megtartsam őt. Pontosan ezt tettem. Átléptem egy határt. A helyzet az, hogy nem bántam meg. Újra megtenném, ha esélyt kapnék rá.
Az egész azzal kezdődött, hogy szükségem volt egy feleségre. Egy feleségre, akit nem akartam. De a dolgok megváltoztak. A bőröm alá kúszott, és befészkelte magát az ágyamba. Most pedig már nem vagyok hajlandó elengedni. Akkor sem, ha könyörögne.
Ismerte a kockázatot. Tudta, hogy a szerelmem olyan teherrel jár, amit élete végéig cipelnie kell. Az élete hátralévő része pedig most kezdődik; itt, mellettem, a férjével. Hogy ezt örökre egy bezárt ajtó mögött tölti-e... az csak rajta múlik.
