Bőd Titanilla, felvidéki sportújságíró első mesekönyve Isztambulban játszódik.
Tűt keresni a szénakazalban..., megnyerni a lottóötöst..., megtalálni valakit egy közel húszmillió lakosú, óriási városban... Nincs telefonod, és nem érti senki, amit közölni szeretnél. Segítségre van szükséged, hogy a tenger egyik partjáról átjuthass a másik partra. Belemész a kalandba?
Ha nagyon keresel valakit, mindent megteszel a siker érdekében. Még ha először bizonytalan is vagy, hogyan kezdj hozzá. Mondjuk, nem árt, ha vannak barátaid vagy legalább ismerőseid, akik tanácsokkal látnak el, akik felkészítenek az útra, a váratlan élethelyzetekre. Bátorságod és tettrekészséged pedig úgyis elvezet a legjobb megoldáshoz - persze csak akkor, ha az eszed és a szíved egyaránt helyén van.
Ebben a történetben két kiskandúr indul útnak, hogy megtalálják kedves barátjukat, Sevdát. Vállalkozásuk nem veszélytelen feladat - természeti erőket, hatalmas távolságokat és sok-sok kérdést, belső bizonytalanságot kell legyőzniük, hogy céljukat elérjék. Természetesen nekik sincs telefonjuk, ráadásul macskanyelven egy ember sem ért... Vajon jól döntenek-e, amikor lakhelyüket, a Szél szállót elhagyva, mindezek ellenére mégis hajóra szállnak?
