A Köztes terek a közelmúlt "nyóckerét" vizsgálja, vagyis azt a városnegyedet, amely a rendszerváltás utáni rövid életű, mégis egyedülálló roma identitásépüléseknek, kulturális gyakorlatoknak, önreprezentációs kísérleteknek volt a helyszíne. Az 1990-es és 2000-es évek elején ugyanis ez a gettónak is láttatott városi tér olyan intézményeknek, civil szerveződéseknek, kulturális fesztiváloknak, vagy akár freestlye hip-hop esteknek adott otthont, amelyek, ha csak átmenetileg is, de átírták vagy legalábbis megzavarták a hegemónikus társadalmi normákat; új szerepeket, megnyilvánulási lehetőségeket felkínálva a kerületben élő romáknak. A könyv - támaszkodva a városnegyed társadalomtörténeti előzményeire - egyszerre vizsgálja a nyócker fizikai és metaforikus tereit, különféle filmes, zenei vagy közösségi reprezentációs példákat alapul véve, illetve a Magdolna-rehabilitáció hatását vizsgálva. A hibrid, köztes nyócker feltérképezése egyfajta megkésett dialógust kezdeményez, láthatóvá téve a mára jórészt elveszett, láthatatlan józsefvárosi roma kulturális gyakorlatokat.
