"Ferdinandy György maga szabja meg az elvégzendő napi írói feladatát. A fonni, szőni valót magával viszi, amikor kontinenst cserél, még a repülőtereken sem hagyja elveszni az időt.
Visszatérő kétsége, hogy elmondott-e minden fontosat a "megszelídíthetetlen idegenről" és a "hazatérés lehetetlenségéről". Az elszámolás ott van e könyv személyes hangú - az új és a régi írásokból szerkesztett - Levél fiaimnak című nyitó fejezetében.
A következő ciklus időutazás. Az életéről mesél: a háborús évekről, szüleiről, az egykori Fradi-meccsről, az 50-es évek házibulijáról, ahol két világ ütközik össze. Írásaiból előlobbannak a franciaországi, a trópusi emlékek, majd a közelmúlt képei is, a hazai és a floridai háttérrel. Fordulatos történetek tükröződnek az olvasók tekintetébe arról: "Honnan jövünk? Kik vagyunk? Merre megyünk?" Gyanútlan olvasóját az író arra készteti, hogy vele együtt töprengjen: létezik-e harmadik út.
A Forgácsokban részleteiben "takarítja be" mindazt, ami szembejön vele, aminek örül, amin bosszankodik. Többször szóba kerül az irodalmi élet is. Igényes gondolati tartalmai mellett a munkához és az élethez kötődő mély ragaszkodását adja át új könyvével az olvasóinak."
