Ha Pétert kérdeznék, azt mondaná, hogy ez egy szerelmi történet. Ha engem kérdeznének, én is ezt mondanám. Pedig nem az.
Örvényszerű házasságának tizedik évében Léna válaszúthoz érkezik: marad Péterrel, aki mellett lassan egészen elveszíti a józan eszét és önmagát, de aki mégiscsak a gyerekei apja, ráadásul nem válogat az eszközök között, hogy mindenáron megtartsa őt - vagy megpróbálja egyedülálló anyaként a saját útját járni?
És mekkora ára van a szabadulásnak? Vajon képes rá, hogy megfizesse ezt az árat? Kész megvívni az előtte álló dzsungelharcot a férje egyre durvább és szürreálisabb manővereivel és a nem kevésbé szürreális magyar intézményrendszerrel? És önmagával? Ahhoz, hogy kiutat találjon az áldozatlét labirintusából és az ezzel járó ezerféle függésből, nem csupán a gyerekeiért, de saját magáért is felelősséget kell vállalnia.
Dobray Sarolta új regénye egyszerre vág gyomron és emel fel, miközben egy pillanatra sem ereszt. A bántalmazó kapcsolatok aprólékosan kidolgozott, pszichológiailag is tűpontos látlelete ez, amelyben tovább kísérhetjük az Üvegfalból megismert Lénát azon az igencsak küzdelmes úton, amely során visszaszerezheti elveszített szabadságát és egyáltalán: önmagát.
