Teljes felnőtt életem - egyetemi tanárként, történészként - azzal telt, hogy írásban, szóban érvelve elmondtam, hogy meghatározott témákról mit gondolok. Most, hogy 70 éves lettem, ezen nem változtatok, mert ez nemcsak foglalkozásom, hanem szenvedélyem is. A szenvedély pedig az ember személyiségének legsajátabb része, vállalni kell és vigyázni rá.
A közlési vágy persze nem öncélú; arra szolgál, hogy - Széchenyi István gróf szép, de ma már elfeledett kifejezésével élve - az eszmesurlódásnak lehetőséget teremtsen, és így nézeteink csiszolódjanak, változzanak.
A kötet négy témakörben ad lehetőséget eszmesurlódásra, illetve arra, hogy megjelenjen a saját álláspontom. Az írásokat részben a témaválasztás, részben a megközelítés tekintetében a magyar klasszikus liberalizmus szemlélete hatja át. Ez indokolja a kötet címét: Liberális látószög.
A klasszikus liberalizmus ma már sokaknak korszerűtlen - sőt szitokszó -, nekem viszont kedves. A magyar politikai kultúrában sokkal inkább vagyok többek között Kölcsey, Kossuth, Deák, Eötvös követője, híve, mint bárki másé.
