Klemencia 1293-ban született Nápoly ban. Apja az Anjou -dinasztia sarja, egyúttal Magyarország címzetes uralkodója, Martell Károly volt, anyja
pedig Habsburg Klemencia. Az ifjú Anjou hercegnő nővéréhez – Beatrix, a vienne-i dauphin, II. János neje – és bátyjához, a majdani I. Károly magyar királyhoz hasonlóan a dinasztikus érdekek érvényesítésének eszköze volt serdülőkorától kezdve. Aragóniai, magyarországi házassági tervek követték sorban egymást eredmény nélkül, míg végül 1315-ben nagybátyja, I. Róbert X. Lajos francia királyhoz adta feleségül, aki éppen az első felesége házasságtörése miatt megtépázott tekintélyét igyekezett helyreállítani. Az Anjou hercegnő így vált az utolsó Capetingek egyikének oldalán Franciaország és Navarra királynéjává. A házasság nem volt hosszú életű, 1316-ban férje és fia, I. (Utószületett) János is távozott az élők sorából. Klemencia immár özvegy királynéként folytatta életét külön böző helyszíneken: Párizsban, Provence- ban vagy éppen másodlagos rezidenciái valamelyikén, Gâtinais vagy Normandia területén. Több mint kétszáz, 2014 óta nagy részt a szerző által újonnan feltárt
korabeli forrás segítségével ismerhetjük meg az elfeledett Anjou hercegnő és francia (özvegy) királyné életútjának egyes állomásait. A kötet betekintést nyújt a 14. századi özvegy királynék ellátását szolgáló birtokok, jövedelmek rendszerébe, működésének mindennapjaiba. Nem kevésbé fontos és lényeges Klemencia hagyatéka, összetétele és felosztása, amelyek mögött, ha kissé elmosódottan is, de felsejlenek
bizonyos személyes vonások, kötődések, illetve, immár sokkal határozottabban, a dinasztikus identitások elemei. Nem lenne a kép teljes Klemencia alakjának korabeli irodalmi ábrázolása nélkül, ahogy az sem tanulság nélkül való, hogyan tekintett személyére a Valois-dinasztia vagy éppen a korszak megítélését mind a mai napig döntően befolyásoló, Maurice Druon-féle regényfolyam, az Elátkozott királyok.
