Márkanevekkel lépten-nyomon találkozunk: az utcán sétálva, okostelefonunkon böngészve vagy éppen egy vendéglőben ülve. Habár a találkozások a márkák neveivel mindennaposak, sokunkban kérdések is megfogalmazódnak velük kapcsolatban - például a Balaton-felvidék egyik legendás éttermében ülve, egy ismert pincészet hideg vörösborát kortyolgatva.
- Hogyan jönnek létre a márkanevek?
- Milyen eszközökkel alkothatunk jó márkaneveket?
- Mitől lesz egy márkanév jobb vagy rosszabb?
- Hogyan ejtjük és írjuk helyesen - illetve helytelenül - a márkaneveket?
- Hogyan függ össze a szlogen és a márkanév?
- Vannak specifikus jellemzőik az egyes ágazatokban használt márkaneveknek?
- Mi jellemzi a márkaneveket az egyes országokban?
Ezekre és hasonló kérdésekre keresi a választ jelen kötet, amely a márkaneveket interdiszciplinárisan vizsgálja: egyrészt a marketingszakember, másrészt a nyelvész szemszögéből; rámutatva azokra a kapcsolódási pontokra, amelyek a két diszciplína részben eltérő látásmódját összekötik egymással.
A márkanevek ugyanis mind a marketingtudomány, mind a nyelvtudomány érdeklődésére számot tarthatnak. Ebből következik, hogy a márkák nevei vizsgálhatóak a marketing, illetve a nyelvtudomány eszköztárával: míg előbbi esetében azok hatékonysága fontos, utóbbi esetében a nyelvi rendszerbe való illeszkedés a releváns.
A kötet 16 szerző 15 tanulmányát tartalmazza. A szerzők Magyarországon és külföldön oktató egyetemi tanárok és kutatók, akik a márkák neveivel egyrészt elméletben, kutatásaik során, másrészt gyakorlatban, munkájuk során foglalkoznak.
