A 7 verseskötetes – és hat gyermekes, két unokás – költő jelen kötete gyermekirodalmunk kísérletező ágát kívánja gazdagítani. Gyerekversei talán hamarabb jelen voltak irodalmi köztudatunkban, mint felnőtt verseskötetei. 1970–től, 19 éves korától közli a Kisdobos Turcsány Péter gyerekverseit, ekkortól kezdve három reprezentatív gyerekválogatásba is bekerülnek és kedveltek, ismertek ebben a műfajban írott darabjai. Ennek ellenére legfőképpen családja számára, gyermekei fokozódó érdeklődése mellett gyűlnek e mostanra összeállt kötet munkái. És – ugyanakkor – egy folyamatosan fejlődő műhely jelzés–értékű verseiről kell beszélnünk. Jelzésértékűek már az avantgarde hangzásvilágot reprezentáló versek is (Ez a legény!, Könnytróger stb.). A megszokottal dacoló látásmód az 1970–es évek elején a csöndes ellenállást fejezte ki az un. fridzsider–szocializmus „más is kurva, nem csak én” látásmódjával szemben. Érdekes, Turcsány Péter gyerekverseiben is hangot nyer ez az ellenkultúrára való hangoltság, már legkorábbi gyerekverseiben is (Ringlólpó, Fellegek zsiványai, Jég–táj, Ráolvasó újszülöttre, Az ablakpárkány didereg, stb.)
