Helló, srácok és lányok, az én nevem Mihályi Csongor, december 13-án leszek 9 éves, anyukám Katona Boglárka, apukám Mihályi György, de több privát adatot most nem áll módomban közölni, annyit viszont mondhatok, hogy most elmesélem a nagyon titkos kalandunkat, ami két óra közti szünetben történt, de majdnem egy egész napon át tartott, mert a barátaimmal - mondjuk ez nem publikus, de - csináltunk egy időgyurmát, kihúztuk a tíz percet sokkal többre, és elindultunk Párizsba, ami iszonyú izgalmasra sikerült: NAGYON nehéz döntéseket kellett hoznunk nem csak arról, hogy ér-e bliccelni vagy nem, hogy hogyan jussunk el az Eiffel-toronyhoz, de arról is, hogy akarunk-e teljesen megváltozni, vagy mégis jók vagyunk mi így is, ahogy vagyunk. Közben rájöttünk, hogy mennyire szeretjük mi egymást így hárman. Vagy négyen. Pedig még csak nem is hasonlítunk! Durva, nem?
