Mi lenne, ha az ember a rázúduló problémáival való szembenézés helyett inkább hibernáltatná magát? Inkei Bence ezzel a gondolattal játszik el Mirelit című fontos generációs regényében. Én vele vagyok, az biztos, mármint Gömöri Gergellyel, a történet(ek) elbeszélőjével - elhagyja a nője, magányba zuhan, tanácstalanul téblábol, gondolkodik... és, tudtán kívül, nevettet. Tény, hogy többet nevetünk rajta, mint vele, de nem baj, elvégre mi vagyunk az olvasók, szórakozni akarunk. És a szerző gondoskodik is róla, hogy szórakozzunk...(Maros András)
