Palágyi László nyelvtudományos kötetének legáltalánosabban megfogalmazható célja annak a bemutatása, hogy a nonredukcionizmus a jellemzően ún. szóalapú morfológiával rendelkező és tipikusan agglutináló magyar nyelv esetében is adekvát megközelítés, amely a magyar morfológia jelenségei számára képes egységes magyarázóelvekkel szolgálni. Ezt a célt a magyar főnév alaktani szerveződésének modellálásával igyekszik megvalósítani, azaz egy olyan tudományos konstrukció bemutatásával, amelyben eredményesen tanulmányozható a főnevekkel kapcsolatos morfológiai tudásunk. Így jelen kiadvány elsődleges, nagyon általános kérdése, hogy miként ragadható meg ez a tudás, milyen természete van és mi tartozik mindehhez. Palágyi László kötete nem nyelvtan abban az értelemben, hogy a nyelvi jelenségek lehető legrészletesebb leírására törekedne vagy a lehető legátfogóbb képet kívánná nyújtani a magyar nyelv morfológiájáról. Részletekbe menően is érinti a magyar főnév leírásának néhány érdekes és hagyományosan igen problematikus jelenségét, de elsősorban egy morfológiai szemlélet sarokpontjait kívánja lefektetni, és a figyelmet e szemléletben rejlő lehetőségekre irányítani. Mindamellett az érthetőség elősegítése és a leírásban való hasznosíthatóság bemutatása érdekében az elméleti kérdések vizsgálatakor igyekszik példaanyaggal is szolgálni.
