Géczi János új kötete a szerző elmúlt öt évben írt szövegeinek legjavát gyűjti egybe. Miközben a kötet írásai az esszé műfajából adódóan különféle gondolati utakat járnak be, meglepően egységes benyomást keltenek: egy ember belső életrajzává állnak össze, sajátos naplóként olvashatók. Alaptémáik – a személyes kultúra ismételt fölfedezése, az utazás, a megtalált vagy elveszített emberek, az elmerült és újra felbukkanó emlékek, élet és halál, élőlények és könyvek - az egyszerre konkrét és elvont értelemben vett sajátkertből bontakoznak ki, és oda is térnek vissza.
