Matunák Mihály "Nagy-Surány hajdani vára történelmének vázlata" című műve a történész első jelentősebb munkája, amelyet 1889-ben, még papnövendék korában adott ki Érsekújvárott. A 39 oldalas tanulmány a Nyitra megyei Surány várának sorsát követi végig a középkortól egészen a török hódoltság végéig.
A vár a középkorban a környék egyik meghatározó erődítménye volt, amely több nemesi család (például a Lóczyak) birtokában is állt.
A 16-17. században a magyar végvári rendszer fontos láncszemévé vált, különösen Érsekújvár 1663-as török kézre kerülése után, amikor Surány az oszmán hódítók elleni védekezés egyik előretolt bástyája lett.
A szerző részletesen leírja a vár ostromait és a török portyák elleni védekezést, amelyeket levéltári adatokkal támaszt alá.
A mű kitér a vár katonai jelentőségének elvesztésére és fokozatos romlására a török kiűzése utáni időszakban.
A mű az eredeti kiadás reprint változata.
