Meghökkentő állítás ez egy olyan közéletben, ami a harcról, az ellenfél állandó lejáratásáról szól. Ez a könyv ugyanakkor azt mutatja be konfliktusról konfliktusra haladva, hogy valójában nem baj, ha nem tudunk megállapodni egy nemzeti alapvetésben. Sokkal nagyobb probléma, ha úgy érezzük, hogy erre kell elfecsérelnünk az időnket. Ez pótcselekvéssé válik, és kiszorítja azt az igényt, hogy új és új megoldásokat találjunk társadalmi problémáinkra.
A vita soha sem rossz dolog, hanem éppen társadalmi fejlődésünk alapja. Az a hozzáállás, hogy meg akarjuk érteni, a másik mit, miért mond, tesz, a saját világképünket is alakítja. A gondolatok közötti - jó értelemben vett - harc valójában katalizátor, aminek hatására folyamatos kis kompromisszumok köttetnek. Ezek a kompromisszumok időről-időre mérlegre kerülnek és újra vita tárgyává válnak.
