A női mentalitáskutatás és életmódelemzés aktualizált problematikája, hogy az emancipálódott nők miért találják nehezen önálló hangjukat, és a patriarchátus alakította rendszerbe simulva hogyan próbálnak helytállni. A Női beszély című kötetben összefoglaló olvasható egy történeti kutatássorozat következő állomásáról, amelynek visszatérő kérdésfeltevése, hogy a több évezredes lemaradásban lévő nők miképpen élnek a publicitás adta lehetőségekkel, valamint hogy megnyilvánulásaikban hasonló hatásfokot érnek-e el, mint a gyakorlottabb férfitársak.
A nyilvánosság előtt megjelenés minden időben a dominanciát, és a hatalmi státus kialakításának lehetőségét jelentette, nem mindegy tehát, ilyen alkalmakkor a nemek milyen arányban érvényesíthetik nézeteiket. Mára ugyan egyre több női közbeszélő jelenik meg, de a súlyozott témákban, véleményalkotóként nőt alig hallhat/láthat a közönség.
A kötetben idézett kortárs közszereplők és politikusok beszédeiben tapasztalt megfelelési stratégiák alkalmazása/nem alkalmazása alátámasztotta a hipotézist, miszerint a nemek kommunikációs aktusai hasonlóak, de a nők részéről a férfias minta követése, valamint egyfajta akkomodáció tapasztalható.
A miértre keresett válaszhoz a monográfia történetkritikai fejezete nyújt segítséget, a hogyan taglalására pedig az irányadó módszerek alkalmazásának (pl. tartalmi- és kritikai diskurzuselemzés) eredményei szolgálhatnak.
"Korszakos összegzés tehát mindez, számos tudományterület számára konfrontációs felület, kihívó meglátások gyűjteménye, s az előtörténet és a kortárs "utótörténet" révén nemcsak a jelenkor, hanem a belátható jövő felé megtett út egyik tudományos mérföldköve is. (A.G.A)"
