A német megszállás előrevetette annak árnyékát, hogy a gazdag, sokrétű, komoly szociális tartalommal rendelkező katolikus egyházi tevékenység súlyos akadályokkal találkozik a közeljövőben. Így is történt. A háború és az ostrom világvégét idéző hangulata azonban nem bátortalanította el a papokat, szerzeteseket, apácákat. Tették, amit lelkiismeretük diktált. Aknatűzben, Sztálin-orgonák hangja mellett is imádták Istent (végezték a liturgikus szolgálatot), és szolgálták az arra rászoruló felebarátot. Minden egyes éhezőben, sebesültben, haldoklóban fölfedezték, meglátták a szenvedő Krisztust. Mindennek megindító tanúsága a Szociális Missziótársulat nővérei által közreadott ostromnapló.
