Mindenki ismeri Barbie-t. Szőke haj, kék szemek, pink gardrób és tökéletes élet.
Ránézésre akár én is lehetnék.
Aztán megszólalok, és a tökéletes kép úgy pukkan ki, mint egy túl nagyra fújt rágógumibuborék.
A rózsaszín autót motorra, Malibut Bostonra cseréltem, ahol akad elég szenny ahhoz, hogy sose unatkozzak. Én pedig előszeretettel takarítok. A saját módszereimmel.
Kenre nincs szükségem.
Legalábbis ezt hittem, amíg egy unalmas napon ajtóstul be nem rontott az életembe, és meg nem mozdított bennem valamit, amit már rég belepett a por.
Csakhogy az én Kenem törékeny. Sebzett.
És félő, hogy összetöröm, ha túl durván játszom vele.
A kislányok sírnak, amikor elveszik tőlük a babájukat.
Hogy én mit teszek ilyenkor?
Hidd el, arra még nem állsz készen.
