Egy újabb nem-hollywoodi rémtörténet, mely nagyobb figyelmet érdemel annál, hogy eltunjön a turkálókban. Az angol-ír produkció egy számomra ismeretlen rendezo muve, kinek muve összesen 9 díjat nyert különbözo fesztiválokon, már csak ezért is megérdemli a rászánt idot, ez az adat pedig jól jelzi, hogy ezúttal nem egy újabb olcsó és ócska gagyi szörnyfilmmel van dolgunk, még akkor sem, ha az SPI elég semmitmondó borítót készített a filmhez.
Adott egy elhagyatott farm, vemhes szarvasmarhák, titkos kísérletek, melyek igen bizarr módon sikerülnek. Nem a történet az, ami bárkit is megfoghat ebben a filmben, hanem a végig nagyszeruen megjelenített borongós, nyomasztó, sötét és mocskos hangulat, és a minden mellébeszélés nélküli, felesleges mellékszálakat abszolút nélkülözo, egyenes és konkrét történetvezetés, mely alárendel minden egyéb filmes eszközt, még a színészeket is.
A speciális effektekért Bob Keen (Waxwork, Hellraiser) felelos, de nem is ez a lényeg, inkább figyeljünk oda ezentúl Billy O´Brien rendezo nevére.
Nem tudtam maximálisan befogadni a történetet, mert kezdetben kissé komolytalannak éreztem a témát, de ahogy halad a játékido, a fenyegeto atmoszféra önmagában eléri a kívánt hatást. Ez sem a "sokszor eloveszem"-mozik sorát bovíti, de mindenképpen nagyobb figyelmet érdemel még számos agyonreklámozott "se íze se buze" nagyszabású produkciónál is.