Azt hiszem, még soha nem mondtam: ez egy orült film. Ha hasonlítani akarnám, akkor mondjuk a Nagy Hal jó kiindulópont lenne, de annál kicsit elborultabb, mert a környezet realistább. Már amennyire lápi boszorkányokkal és óriásokkal szemben realistább egy olyan fickó, aki a majomfej alakú pipájából zöld füstfelhoket ereget...
Az I60-on Neal kétségeit, félelmeit, vágyait, céljait ismerhetjük meg. Ennek bemutatására vannak epizódikus jelleggel az ajánlóban is leírt események, és bár szívesen írnék le még párat (az ügyvédes részt például minden joghallgatónak látnia kellene), de azzal a felfedezés élményét rontanám. Eredetileg a színészek miatt vettem meg a filmet, több nagy kedvencem is van közöttük. Végül kellemes élmény volt a film maga is, és bár az abszurd viccek és szituációk talán nem mindenkinek jönnek be, én jókat nevettem rajtuk. Az I60 nem egy életreszóló alkotás, nem az, amit ötvenszer meg kéne vagy akarnék nézni, de még egyszer biztos eloveszem majd, és egyes jelenetei is eszembe fognak jutni. Ajánlom.