Szégyen, de bevallom, nem láttam se régi Holmes filmet és el se olvastam egy Doyle történetet sem (még). Annyit tudtam a karakterrol, hogy pipázik,
hegedül, kiváló detektív meg van egy Watsonja. Így tehát nem is hasonlítom össze semmilyen korábbi feldolgozásokra és nem kezdek mindenféle apró eltéréssel dobálózni.
Ugyanis a film önmagában roppant szórakoztató volt. A korabeli Angliát nagyon jól visszaadja és ha ehhez a vizuális élményhez, (abszolút nem lehet panasza látványra az effektek igazán jók) hozzávesszük még Hans Zimmer zseniális zenéjét akkor egy igazán jó hangulatot kapunk. A remek hangulat mellett a film másik fo tartó pillére a két foszereplo, játékuk összhangja a legjobb buddy filmeket idézi . Guy Ritchie rendezésével nincs baj, néha ki villantja a foga fehérjét (egy jelenetben felcserélik az idorendet, a boxolós rész a Blöfföt idézi), de korai filmjeivel ellentétben egy teljesen hagyományos történetvezetésu film lett ez, ami egyáltalán nem baj. Üresjáratok nélkül, humorosan, pörgosen vitte filmre a mesterdetektívet.
Az idei év eddigi legjobb mainstream filmjei között van és, biztos, hogy az utóbbi évek legjobb buddy movie-ja.
Egyszeri nézést mindenképp megér.
7-8/10 (azért nem tisztán 8 mert hiányzott belole valami megmagyarázhatatlan dolog számomra, majd, ha 10 év múlva is eloveszem akkor 8/10 volt, ha nem akkor csak egyszeri 7/10).