Keresés

Vásárlói kritikák a következő termékről: Szárnyas fejvadász - A végső vágás

4.8 6
Írd meg a kritikádat Bezár
  • Csak regisztrált felhasználók írhatnak kritikákat.
*
*
  • Rossz
  • Kitűnő
Szurov | 2016. 01. 20. 22:37
Mindenképp szerezd be!
Az 1982-ben készült sötét víziójú filmben 2018-at írunk. A felelőtlen emberi beavatkozás következményeként a Föld erősen szennyezett élettérré vált. Az állandó savas esőzések miatt az emberek magas nyakú kabátokat kénytelenek viselni. Az állatvilág a kipusztulás szélére sodródott és annyira ritkává vált, hogy megfizethetetlen értékű élő állatot már csak a gazdag réteg engedhet meg magának luxusként. A nagyvárosokat ellepi a mindent beborító szemét amiből még az emberek italába is jócskán kerül. Az egyik jelenetben a Harrison Ford alakította fejvadász betér egy italra egy bárba, de már az első korty után megakad a szájában valami hulladék.

Mindeközben csábító neonreklámokkal bombázzák az emberi agyat az inkább vásárolj, ne gondolkozz életfilozófiára buzdítva.

A nukleáris atomszennyezettség  hígagyú csecsemők születését mutálta és hiánypótlás céljából a techonógiai fejlettsége csúcsán trónoló emberiség a saját hülyesége netovábbjaként még az emberrel fizikailag és érzelmileg teljesen megegyező androidok gyártásába is fogott, de ezt továbbra is minden erkölcsi felelősségérzet nélkül teszi.
Akik  egy Harrison Ford főszereplésével készült jövőben játszódó akciónál és a Vangelis zene melankólikus hangulatot árasztó atmoszférája miatti századszor is újra nézhető  filmnél még többet akarnak, azoknak ajánlatos elolvasniuk Philip K. Dick paranoiás ihletettségű  Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? című könyvét is. Bár irodalmi szempontból nem kimagasló a poszt apokaliptikus mű és idegesítő is olvasni mivel K. Dick vesszőparipája az volt, hogy hőseinek amellett hogy állandóan menekülniük kellett valami elől, ráadásul még őket magukat is folyton kétkedések övezték saját indentitásukat illetően is. Valamint az is igaz, hogy a Szárnyas fejvadász cselekménye jócskán eltér a műtől, ám a már elhunyt szerző sötéten megfestett jövőképe annyira színtiszta prófétai jellegű, hogy mindenképpen jobban átérezhető lesz általa a film miliője is. Pl. hogy a túlzsúfolt Los Angelesi belvárosban miért élhet egy értelmes genetikus szakember teljesen egyedül egy többemeletes épületben, holott az ajtószámozás szerint (9732) még a szárnyas fejvadásznak is egy legalább 10 000 főt számláló lakótömbben kell tengetnie az életét, nos az ilyen kérdésekre csakis Dick könyve adhatja meg a választ.
Egy rövid bevezetőben Ridley Scott rendező ajánlja a filmet és  elárulja, hogy a legjobb minőség érdekében személyesen felügyelte a dvd-re transzferálás munkálatait. Sikerült tökéletesen sérülésmentesre is  retusálni a képet ám ennek ellenére a képélesség egy ötös skálán csak a négyes értéket üti meg. Vagyis a sok sötét jelenetben mereszthetjük a szemünket, hogy mi micsoda, mert ezt az embertelen világot már a napfény is elhagyta. A hangminőség már színtiszta profizmus ahol kellően dübörögnek a basszusok és érdemes minden apró zörejt kifülelni, mert ez a kifinomult részletek filmje. Nincs üresjárat. Ahogyan minden képkockának, úgy minden hangeffektnek is mély, szimbolikus jelentése van.

Probléma a csapnivaló magyar szinkronhangok miatt lehet, hiszen aki még hallotta a film legelsőnek elkészített szinkronizálását, ahol a Deckardnak nevezett szárnyas fejvadász hangos monológjait is hallani lehetett az egészen biztosan csalódni fog a nagyságrendekkel igénytelenebb monológ nélküli új szinkronváltozatban.



Extraként három különálló audio kommentárt kapunk ami bőséges kiegészítő anyag is lehetne, ha a kiadó nem spórolt volna le minden feliratot. Így aztán mereszthetjük a fülünket is.

Nagy kár mert a rendező pl. elárulja miért ez a "végső vágás" a kedvenc változata és hogy milyen változtatásokat eszközölt, amik a legelsőnek bemutatott változatban még nem voltak ebben az egyik legelgondolkodtatóbb és leghangulatosabban elkészített a szemünk előtt fokozatosan valósággá váló kiváló sci-fiben. Kedvenc filmjeim egyike.
Hasznosnak ítélted a kritikát? 0|0 Yes No
Szurov Zoltán | 2013. 03. 25. 15:58
Valóra vált látomás
Az 1982-ben készült sötét víziójú filmben 2018-at írunk. A felelőtlen emberi beavatkozás következményeként a Föld erősen szennyezett élettérré vált. Az állandó savas esőzések miatt az emberek magas nyakú kabátokat kénytelenek viselni. Az állatvilág a kipusztulás szélére sodródott és annyira ritkává vált, hogy megfizethetetlen értékű élő állatot már csak a gazdag réteg engedhet meg magának luxusként. A nagyvárosokat ellepi a mindent beborító szemét amiből még az emberek italába is jócskán kerül. Az egyik jelenetben a Harrison Ford alakította fejvadász betér egy italra egy bárba, de már az első korty után megakad a szájában valami hulladék.

Mindeközben csábító neonreklámokkal bombázzák az emberi agyat az inkább vásárolj, ne gondolkozz életfilozófiára buzdítva.

Az ózonréteg eltűnése miatt a napból érkező káros sugarak hígagyú csecsemők születését mutálta és hiánypótlás céljából a techonógiai fejlettsége csúcsán trónoló emberiség a saját hülyesége netovábbjaként még az emberrel fizikailag és érzelmileg teljesen megegyező androidok gyártásába is fogott, de ezt továbbra is minden erkölcsi felelősségérzet nélkül teszi.
Akik  egy Harrison Ford főszereplésével készült jövőben játszódó akciónál és a Vangelis zene melankólikus hangulatot árasztó atmoszférája miatti századszor is újra nézhető  filmnél még többet akarnak, azoknak ajánlatos elolvasniuk Philip K. Dick paranoiás ihletettségű Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? című könyvét is. Bár irodalmi szempontból nem kimagasló a poszt apokaliptikus mű és idegesítő is olvasni mivel K. Dick vesszőparipája az volt, hogy hőseinek amellett hogy állandóan menekülniük kellett valami elől, ráadásul még őket magukat is folyton kétkedések övezték saját indentitásukat illetően is. Valamint az is igaz, hogy a Szárnyas fejvadász cselekménye jócskán eltér a műtől, ám a már elhunyt szerző sötéten megfestett jövőképe annyira színtiszta prófétai jellegű, hogy mindenképpen jobban átérezhető lesz általa a film miliője is. Pl. hogy a túlzsúfolt Los Angelesi belvárosban miért élhet egy értelmes genetikus szakember teljesen egyedül egy többemeletes épületben, holott az ajtószámozás szerint (9732) még a szárnyas fejvadásznak is egy legalább 10 000 főt számláló lakótömbben kell tengetnie az életét, nos az ilyen kérdésekre csakis Dick könyve adhatja meg a választ.
Egy rövid bevezetőben Ridley Scott rendező ajánlja a filmet és  elárulja, hogy a legjobb minőség érdekében személyesen felügyelte a dvd-re transzferálás munkálatait. Sikerült tökéletesen sérülésmentesre is  retusálni a képet ám ennek ellenére a képélesség egy ötös skálán csak a négyes értéket üti meg. Vagyis a sok sötét jelenetben mereszthetjük a szemünket, hogy mi micsoda, mert ezt az embertelen világot már a napfény is elhagyta. A hangminőség már színtiszta profizmus ahol kellően dübörögnek a basszusok és érdemes minden apró zörejt kifülelni, mert ez a kifinomult részletek filmje. Nincs üresjárat. Ahogyan minden képkockának, úgy minden hangeffektnek is mély, szimbolikus jelentése van.

Probléma a csapnivaló magyar szinkronhangok miatt lehet, hiszen aki még hallotta a film legelsőnek elkészített szinkronizálását, ahol még a Deckardnak nevezett szárnyas fejvadász hangos monológjait is hallani lehetett az egészen biztosan csalódni fog a nagyságrendekkel igénytelenebb monológ nélküli új szinkronváltozatban.
Extraként három különálló audio kommentárt kapunk ami bőséges kiegészítő anyag is lehetne, ha a kiadó nem spórolt volna le minden feliratot. Így aztán mereszthetjük a fülünket is.

Kár mert a rendező pl. elárulja miért ez a "végső vágás" a kedvenc változata és hogy milyen változtatásokat eszközölt, amik a legelsőnek bemutatott változatban még nem voltak ebben az egyik legelgondolkodtatóbb és leghangulatosabban elkészített a szemünk előtt fokozatosan valósággá váló kiváló sci-fiben.
Hasznosnak ítélted a kritikát? 0|0 Yes No
Adam Van Helsing | 2012. 06. 11. 18:34
Blader Runner: Ridley Scott remekműve, a modern sci-fi egyik alapja, a későn érő klasszikus
Ridley Scott 1979-ben beírta magát a filmtörténetbe az Aliennel, hiszen nemcsak a horror műfaján belül alkotott maradandót, de a science-ficiton egész zsánerének mutatott egy új utat. Három évvel később megismételte a bravúrt: a Blade Runner-el alapművet, kultuszt, mérföldkövet tett le az asztalra. Egy olyan filmet, ami messze megelőzte a korát. Ám mielőtt rátérnénk a lényegre, lássuk egy kicsit a film nem mindennapi életútját.
1982-ben, bemutatás idején a közönség nem volt rá vevő - a harminc éve 28 millióba kerülő project még saját árát se bírta visszahozni a pénztáraknál, Harrison Ford ide vagy oda. Ez érthető, hiszen a mély sci-finek akkor se volt könnyű dolga, főleg egy ilyen sötét és depresszív feelinget sugalló filmnek, főleg a nyári szezonban, és főleg E.T. tarolásának kellős közepén (a két premiert csupán két hét választotta el az utóbbi javára). Scott mesterműve csendesen folyt le a süllyesztőbe, és különösebben senkit nem izgatott a dolog - ugyanez történet Vangelis filmhez írott, szintén korszakalkotó zenéjével is.
Viszont a Blade Runner egy olyan ritkaságszámba menő film, ami nemcsak kiállta az idő próbáját, hanem annak előrehaladtával nemesedett - a mindenkori sci-fi rajongóknak köszönhetően szépen lassan építette a maga kult-státuszát, ami odáig fajult, hogy a stúdió 1992-ben egy re-release mellett döntött. Sőt, Scottnak még egy újravágást is engedélyeztek, (amiből pedig szinte a "Director s Cut" definíciója vált), és ő pár apró simítás mellett könyörtelenül, ámde remek érzékkel kivágta a film eredeti, eléggé happy endes befejezését, illetve a közepét megtoldotta egy kulcsfontosságú, pár másodperces felvétellel. Ennek a két apró mozzanatnak köszönhetően a film szinte újjáéledt: keményebb, letisztultabb és még mélyebb lett. Scott rendezői változata olyannyira jól sikerült, hogy mára már azt tartják az igazi Balde Runnernek.
Szóval a film új formában ismét a mozikban dübörgött, és ekkor fedezték fel egyöntetűen az értékeit. A film méltó helyére került a kritikusok és a nézők szemében egyaránt, és végérvényesen bekerült a film és a sci-fi nagykönyvébe, mint fordulópont és hivatkozási alap. 2007-ben, a 25-ik évfordulóra, illetve a BD megjelenésre lett még egy verziója a filmnek (egyébként több is van neki, itt utána lehet járni), a "Final Cut": Scott itt véglegesre csinosította művét (92-ben nem volt ideje egy alapos munkára, mert pont az 1492 illetve a szintén alap Thelma and Louis között volt), kiküszöbölte a hibákat, letisztította az egészet. Mondhatni, végre tökélyre vitte látomását. A Blade Runner, mint film rögös útja ezzel a változattal ért a végéhez - mi is eme végső formájával foglalkozunk.
Szögezzük le, nem könnyű mozi ez: lenyűgöző kivitelezésű világa leharcolt, sötét és deprimáló, hangulata melankolikus, története lassú, stílusa szemlélődő, főhőse passzív. Bizony, Deckard utolsó melója nem éppen egy adrenalinbomba, és ő is egy lajhár energiaszintjével veti bele magát az egészbe. Hősünk annyira kiégett, hogy kiégettebb nem is lehetne. Célba lőni tud, nyomozni nem nagyon (bár valószínűleg nem akar), és inkább csak sodródik az eseményekkel, mintsem görgetné azokat - gondoljunk csak arra, hogyan kerül a végső összecsapás színhelyére. Aktivitást akkor mutat, ha nőt csábít el, vagy ha az életéért menekül. Harrison Ford karaktere egyáltalán nem ura a helyzetnek, sőt, eléggé kiszolgáltatott - nem hiába a future-noir alapműve (is) a Blade Runner. Scott, így kvázi főhős híján nem sok kapaszkodót hagy az egyszeri nézőnek, aki nagyon könnyen beunhatja magát, hiába pereg a szeme előtt egy masterpiece.
Ez azért van, mert grandiózussága (azok a díszletek, ahhhh!!!!) és egyéb felszíni kvalitásai mellett ez egy eléggé lírai film, aminek ha nem kapod el a lelkét, vagy minimum a hangultatát, akkor megette a fene az egészet. Mert bár cselekménye, vagyis a nyomozás nem is, de jövőképe és erkölcsi illetve filozófiai síkjai valami hihetetlen izgalmasak. Aki vevő az efféle filmekre és témákra, az rögtön másképpen fogja értékelni a 2019-es Los Angeles felett lassan sikló kamerát, a mocsokkal teli utcák felett lebegő hirdetőtábla szövegét, vagy az origami unikornist. Aki képes arra, hogy a vászon mögé nézzen, az nemcsak egy olyan világot fog látni, amit messziről elkerülne, hanem egy olyan világot, amit bár messziről elkerülne, de ugyanakkor azon nyomban bele akar merülni, és minden titkát megfejteni. Mint a legjobb sci-fik, a Blade Runner is bizonyos szemszögből ajtó egy olyan valamire, aminek soha nem fogod látni a végét - és talán nem is akarod.
Philip K. Dick "Do androids dream of electric sheep" című irománya filmünk alapja. Aki nem tudná, ez a fickó a sci-fi irodalom egyik legnagyobb alakja, aki totálisan fejre állította a műfajt. Művei eszesek és elgondolkodtatóak (Hollywood is egyre gyakrabban húzza elő őket (Total Recall, Minority Report, Scanner Darkly)), előszeretettel keverte bennük a társadalmi hanyatlást, a mesterséges intelligenciát, a virtuális világokat és a paranoiát. A Blade Runner volt az első Dick adaptáció (amit ő sajnos már nem láthatott), s az itt felsorolt témákból az első kettőt tudhatja magáénak - és olyan profin, valamint újszerűen dolgozik velük, hogy akárcsak írója, ő is utat vág a következő évtizedek műfaji képviselőinek, úgy mint Proyas, Spielberg, vagy maga Kubrick.
A motor itt a teremtés. Az azzal járó erkölcsi dilemmák egész sora. Teremtő és teremtett viszonya, melynek a végén egy kérdés áll: mi a különbség a kettő között? Dick és Scott nemcsak összegyúrja, új köntösbe öltözteti, de tovább is fejleszti Mary Shelley Frankensteinjét és Fritz Lang Metropolisát. A Blade Runnerben olyan robotok szaladgálnak, akik már nem is robotok, hanem emberek, sőt, emberibbek az embernél. Az érzelmeket megtanulják, szeretik egymást, és élni akarnak - igen ám, de mesterséges mivoltuk miatt négy év után meghalnak. Hol itt az igazság? Scott - nagyon ügyesen - nem keresi a válaszokat; ezt a feladatot karaktereire, de leginkább a nézőkre hagyja. Inkább csak egy olyan apró részleten mereng el, hogy mi is az élet, és miért is éljük mi azt? Ne kérdezd, hogy ez pontosan hol történik, mert ezt érezni kell, ahogy az egész filmet is, akárcsak a Drive-ot, a Shame-et vagy az Inception-t, hogy a közelmúltból mondjak példákat.
És ha még nem evett volna meg eléggé a film, akkor Scott rádob még egy lapáttal. Olyan stílussal viszi végig ezt a komor víziót, ami legnagyobb rendezések közé emeli a végeredményt. Gondolj csak a nyitóképre, a lángokra a szemben, a bagolyra vagy falon csurdogáló vízre (és akkor már az egész üldözésre). Én már akkor elveszek, mikor egy moraj kíséretében megjelenik fekete háttéren a vörös betűs cím: Blade Runner. Karfához szegező művel van dolgunk, ami az észbontó zene segítségével a végefőcím  befejeztéig fogva tart - és azután se mersz nagyon felállni.
Ez a film egyszerre ijesztő és gyönyörű. Egy olyan, lélekkel teli rémálom, ami egy audiovizuális gyönyör is egyben. És amikor a füstös és sötét sikátorok felett Roy Batty a zuhogó esőben elmondja utolsó szavait, ott összeszorul a szív. Ha engeded ennek a Blade Runnernek, akkor ő beszippant, de úgy, hogy utána napokig támolyogsz tőle - miközben dübörög benned Vangelis zenéje, és enyhén megborzongva próbálod elképzelni, milyen lehet egy lángoló csatahajó az Orion övén. Ha Ridley Scottnak van igazi mesterműve, akkor ez az. 11/10.
A DVD: Sajnos maga a kiadvány nem ér fel a film minőségéhez / fontosságához, mert bár képe/hangja/menüje/kommentárjai nem rosszak, ide azért több kéne, úgymint extra lemez, papírtok, vagy digipack. Mindezek ellenére a vétel kötelező a film miatt.
Hasznosnak ítélted a kritikát? 0|0 Yes No
J97 | 2010. 11. 23. 16:21
5 -ös értékelést csak a film miatt kapott, mert az tökéletes! A kiadásnak csak egy gyenge elégséges jár! Szigorúan! A magyar szinkron csapnivaló lett! Csak a magyar szinkron miatt vettem meg ezt a változatot! 2 évvel ezelőtt mikor ez megjelent, megrendeltem Angliából ennek a díszdobozos, 5 lemezes változatát! Tudtam, hogy ez a kiadás nem fog extrákban bővelkedni, viszont reménykedtem benne, hogy a régi klasszikus magyar szinkronnal kerül kiadásra. Ez az új szinkron valami borzalmas, a szinkronhangok nem illenek a karakterekhez, nem adja át a film hangulatát, nem méltó ehhez az alkotáshoz! Már bánom, hogy megvettem! Kis érzelmi kitörés következik! Szégyen, hogy itt tartunk! Ilyen munkát kiadni a kezük közül! A szinkronhang több helyen betorzít! Érződik rajta, hogy összecsapott! Szánalmas, hogy 2 év csúszás után ennyire voltak csak képesek! Nekem marad az eredeti szinkronhang! Csatlakozom az egyik előttem szólóhoz, ha ezt valaki mégis megvenné, angol szinkronnal és magyar felirattal érdemes megnézni!
Hasznosnak ítélted a kritikát? 0|0 Yes No
Tyll | 2010. 11. 22. 1:51
Ma kölcsönkaptam a filmet megnézésre, és így volt alkalmam megnézni.Szinkronnal néztem ezért úgy is mondhatnám, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet.

A jó hír hogy a kép nagyszerű tökéletes, és a hangzás is

nagyon jó.Viszont én abban a tévhitben leledztem, hogy

a Rendezői változat szinkronját teszik rá a filmre amelyik szerintem a moziváltozat után is megállja a helyét. A Rendezőin Csernák János, Csuja Imre

Papp János, Hankó Attila Orosz István és Cser Ágnes hangja hallható.Ez az új szinkron nekem nagyon steril, és idegen volt.Csernák János maradt Harrison Ford (Deckard), míg Joe Turkel (Tyrell) hangja Forgách Péter volt, ami szerintem nemigen illett hozzá, valamint felfedeztem, a kínai szemkészítő hangjában Cs Németh Lajost. Sajnos a többi szinkronszínészt szégyenemre nem ismertem fel, lehet, hogy még kezdők a szakmában.Ráadásul a párbeszédeken is változtattak.

A Provideótól többet vártam volna annak ellenére,

hogy a filmhez nem sok extra társul.Legalább az

eredeti szinkront meghagyhatták volna.

Nekem azt hiszem marad a Rendezői változat.  

Aki viszont megveszi annak ajánlom inkább angolul és felirattal nézze.
Hasznosnak ítélted a kritikát? 0|0 Yes No
Harbinger | 2010. 10. 21. 21:33
Még senki nem írt? Sebaj.

Klasszikus és kultikus sci-fi film-noir, méghozzá a legjobb. Ugyebár sokat nem is kel mondanom, csak hogy Philip K. Dick adaptáció Ridley Scott rendezésében. A zenéért Vangelis kezeskedik a vizuális effektekért Richard Yuricich és a főszerepekben pedig Harrison Ford, Rutger Hauer, Edward James Olmos, Daryl Hannah hogy az ismertebbeket említsem.

Persze ezzel még a csak a film bevezetőjét írtam le. A 2019-es Los Angeles kicsit sötét, de mégis lenyűgöző látképe fogad, ahogy a kéményekből kilövellő lángok egy szemben tükröződnek. Halhatjuk Vangelis mondhatni melankólikus zenéjét, mely egyszerre idézi a  30-40 évek film-noirjait és egyszeriben tudna utópisztikusnak hatni. Ugyan akkor néha egy kis keleti stílus is beüt, ahogy a városképeken és a reklámokon. Fényes reklámok a fellegekben és látszólag modern jövő. Ám alant a helyzet sokkal sötétebb és szegényebb. Az utcák pedig egyfajta multikultúrális hatást keltenek: zsidók, buddhisták, rabbi,, punkok és ki tudja még milyen származású emberek lepik el, látszólag teljesen összhangban.

A főszereplők történetéről, életéről nem sokat árul el a film. Mintha valahogy végig azt éreznénk idegenek és mi csak egy szeletet kaptunk az életükből. Bár sok a hasonlat és persze, mint sokan mondják a regény ismerete nélkül még ködösebb. Persze ez semmit nem von le a film értékéből és élvezhetőségéből. Max újra és újra megakarjuk nézni.
Nem tudok profin és szakszavakkal kritikát írni ,se nagy összehasonlítási formám nincs, mert javában csak sci-fi rajongó vagyok. De ez a film egy mestermű, ritka gyöngyszem. Egyszerűen minden pillanat zseniális, inkább egy érzés, mintsem hogy a sztorin agyaljuk, de ezzel nem leírni akarom. Sokan emiatt nem szeretik, valahogy nem tudnak ráhangolódni a filmre. Pedig főkép az átvezető snittek dobják fel a filmet, ahogy például a Ghost in the Shell-ben. Sok hasonlóság van a két mű között. De a film-noir stílus miatt számomra kicsit a Dark City is merített belőle.

A végtelenségig tudnék írni. Csak azt akarom mondani, aki szereti a színészeket vagy rendezőt vagy Vangelis zenéjét, a sci-fit vagy film-noir műfajt, az elgondolkodtató és abszolút kikapcsolódásra vágyik azt feltétlenül nézze és vegye. Sci-fi rajongóknak kötelező!
Hasznosnak ítélted a kritikát? 0|0 Yes No