Vásárlói kritikák a következő termékről: Félelem és reszketés Las Vegasban

Terry Gilliam legjobb és legerősebb (valamint legkultikusabb) filmje a Fear and Loathing, ez tagadhatatlan, pedig nem egy szórakoztató valami. Története és annak koherenssége belőhető nulla és egy közé, azonosulási pont semmi, a két főszereplő kálváriája egyeseknek akár felkavaró is lehet, és az egészet valahogy rossz nézni - de mégis érzed, hogy most valami fontos filmet látsz. Gilliam filmje talán két részre osztható: egyrészt egy remek korrajz, másrészt a legkeményebb drogfilm ever. Mindkettő a rendezői kézjegyektől működik sokkal jobban annál, mint ahogy Te azt el tudod képzelni, és mindkét fél igazából a másik is egyben - mesterien olvad össze a kettő az idő elteltével.
Mikor korrajzról van szó, Gilliam az összes fanyar humorát, iróniáját és minden egyéb dolgát beveti, hogy már a film történés idején (1971) kihalóban lévő életérzésről, az ahhoz tartozó generációról, és az "Amerikai álom" hajhászásáról tudjon egy hatalmas fricskát összehozni. Ahogy a hippi-maradék Depp és Del Toro (akik valami zseniálisan játszanak) a drogtól vörös szemmel rókázik, ruhában fürdik, vagy esik-kell a nyilvánosság előtt, azzal az indokkal, hogy ők keresik az Amerikai álmot, az valami egészen elképesztő - csúcspont a jegykezelőkön való átjutás úgy, hogy közben megszűnt a kapcsolat az idegrendszerrel. De Gilliam nem csak rajtuk röhög, hanem mindenkin, a kövér turistától kezdve a kábszer-ellenes konferencia résztvevőin át egészen a közrendőrig - és valószínűleg még saját magán is. A Fear And Loathing egy fergeteges görbetükör egy alapból is fura korszakra.
Ugyanakkor, mint mondtam, egy kőkemény drogfilm, ami után ha valaki még rá akar állni valamire, az nem normális. Könnyebb is így azonosítani filmünket, hiszen ez a szál ha nem is erősebb, de mindenképpen harsányabb, és elrettentőbb - kvázi csak ezt látod. Gilliam ezen a ponton rémisztő/beteges/egyedülálló vizualitását kapja elő, és ennek köszönhetően az egész leginkább életre kelt rémálomként definiálható. Szürreális kameramozgásainak, maszk és CG effektjeinek, vágásának és satöbbijének, de leginkább főszereplőink már magasztalt alakításának eredményeként ténylegesen megelevenednek a valaha volt legborzasztóbb víziók, az álomszerű hangulat egy az egyben beszippant, és egyre többet szemezel a stop gombbal. Amit ezen a téren a film levág, az példátlan - a Trainspotting ehhez képest délutáni mese. Tényleg kellemetlen nézni.
Mindezek mellett a film iszonyat vicces. Maró humora van, gyilkos aranyköpései, és az imént taglalt részeknél is azon gondolkodsz, hogy most elborzadj vagy nevess-e. Ugyanakkor ijesztő és elgondolkodtató - egy különleges mix, ami csak a profiknak ajánlott. Ráadásul még egy sajátos társadalomkritikát is elbír - miszerint mindenki állat, nem csak főhőseink, de ők legalább vállalják. Hogy ezzel ki ért egyet, az már más kérdés. 8/10.

Alapmu!A drogosfilmek királya!Nem a komoly, hanem a vidámabb oldaláról közelíti meg a dolgokat de ugyanakkor van mondanivalója is!Johhny Depp fantasztikus de Benicio Del Toro is hatalmasat alakít!A zene is nagyszeru a rendezés is hibátlan film.Ennél a filmnél tényleg nincs köztes állapot, valaki vagy szereti vagy utállja!Én imádom!!És ami a legfontosabb!UJRAKIADÁÁST!!!!!!!! 99%

A film a hasonló címu regénybol készült. Thompson életmuve érdekes darab, megihletett két filmet (egy harmadik pedig évek óta készül), de volt már belole képregény is (Warren Ellis tollából, Transmetropolitan néven).
A másik elkészült film az "ahol a bölény dübörög". Hiába Murray jó színészi játéka, valahogy nem az igazi. érzodik rajta az ido, és nagyon kevésnek tunik ez után a film után. Itthon természetesen az se kapható:).
A film története eléggé prózai... a rendezot felver két részeg, aki éppen a háza elott randalírozik... az egyik Thompson volt. Gilliam pedig úgy döntött, a figura megérdemel egy filmet. Végül még az autóját is sikerült lkérni tole a forgatáshoz... az almavörös autó a film elején Thompson saját kocsija volt.
Gilliam azelott is szerette az álom/orület témáját (Jabberwocky, Münchausen báró, Brasil)... az alapanyagban pedig mindketto adott volt.
A színészi játékról annyit, hogy Del Toro a film után nem kapott munkát, mert senki nem hitte, hogy a szerepet csak eljátszotta. És Depp ha lehet, még nála is jobb. Elég sok idot töltött az elokészületek közben Thompsonnal, mely során megtanulta járását, gesztusait, hanghordozását. A színészi játék tehát a tökéletest súrolja.
A képi világ csodálatos. A szereplok állapotának függvényében mozog, zizeg minden. A fényképezés az egyik legjobb, legkifejezobb, amit filmnél láttam. A forgatókönyv ez alapján szintén.
A zenék nagyon passzolnak a filmhez. És szerves részét is képezik.
Nem drogos film. Amíg a droggal foglalkozó filmek nagyrészénél az anyag célként szerepel, itt csak eszköz, hogy megtalálják az amerikai álmot. Inkább lehetne felfogni rekviemként egy korszaknak... bár ahhoz túlzottan szórakoztató. Ha csak a drogfogyasztást láttad az egészben, akkor rosszul álltál hozzá:)
Az egyik legjobb hazai szinkron van rajta. Az eredeti szinkron valami csodálatos és különleges, szuper dialógusokkal... és a magyar szintén ez a szint. Ha elobb láttad angolul, akkoris (én felváltva szoktam nézni angolul és magyarul). Egyike annak a tucatnyi filmnek, amit mindenképpen érdemes magyarul is megnézni.
Hiányzik a polcomról a Brasillal együtt. És azt hiszem, elég sokan vannak vele itthon így. Az angol szép meg jó, de hol marad a szintén tökéletes (sokadik nézésre két pici félrefordítási hibát esetleg ki lehet szúrni, de nem vészes) magyar szinkron? És tudom, hogy kint már BR/HD is van belole, de azzal meg ugyanez a probléma.
Lassan sikerül beszerezni az összes nemkapható filmet, amire vágyok... remélem ez is a polcomra fog kerülni valamikor. Mert nagyon úgy néz ki, hogy senki nem akar tole megválni...

A Félelem és reszketés Las Vegasban egy fantasztikusan jó film.

Terry Gilliam rendezo profi módon hozta össze a dolgot, Thompson regényét huen adaptálta, és épp annyi "Gilliam style" fuszert szórt bele, hogy a végeredmény ily módon a tökéletesség határát súrolja.
Korunk egyik legnagyobb színésze - természetesen Depp úrra gondolok- hatalmasat domborít a flmben. Elképeszto hitelességgel hozza a fiatal Hunter S. Thompson figuráját. Bár Depp mellett nem könnyu érvényesülni, azért Del Toro is sok felejthetetlen percet okoz nekünk Dr. Gonzo szerepében.

Mindenképp érdemes megjegyezni, hogy jelen film esetében a valaha készült legjobb szinkronok egyikét élvezhetjük(Gáspár Sándor a tökéletes Dr. Gonzo, fantasztikus!).
A film nyilvánvalóan máshogy hat azokra akik soha nem voltak kapcsolatban drogokkal, illetve azokra akik már belekóstoltak a kábítószerek világába. De úgy gondolom, hogy mindenki számára pazar, felejthetetlen filmélményt nyújt a két orült félelmetes, kalandokkal teli utazása az orültek világában...