Vásárlói kritikák a következő termékről: Amerika Kapitány: Az első bosszúálló

"Az Első Bosszúálló" hirdeti a film címe, ami teljesen igaz. Története nem ma kezdődött. A képregény első megjelenése 1940-re datálódik, ám az idők folyamán számos ráncfelvarráson átesett, többek között az alkotókhoz csatlakozott Stan Lee is még a  60-as években és a karakter belépett a Bosszú Angyalaihoz.
A filmet Joe Johnston rendezte, aki a Jurassic Park III-t, a Farkasember-t vagy a Hidalgo-t készítette. Ő és a forgatókönyvírók kicsit átalakították a történetet és egy, a nézők számára is befogadható formába öntötték, ami adott esetben egy franchise-nak is jó alapot biztosít.

Történetünk a II. világháború idején játszódik. Egy Steve Rogers (Chris Evans) nevezetű, hazafias érzelmű, de fizikailag elég gyenge srác a háború után "sóvárog", ám állóképessége ezt nem engedi. Egy tudós érkezik hozzá,  Dr. Abraham Erskine (Stanley Tucci) személyében, aki ajánlatot tesz: a kiváló szellemi képességeihez, atlétához illő testet és fizikai kondíciót tud biztosítani. Főhősünk vállalja és gyakorlatilag így születik meg Amerika első számú szuperhőse.

A Kapitány érdekessége leginkább a jellemében fedezhető fel. Egy rég letűnt kor ideológiáját és stílusát hordozza magában, ami a mai kor szellemiségével (meg a Bosszúállókéval) nem biztos, hogy összeegyeztethető. Pofon egyszerű: melyik Avenger-ben van meg az ilyen mértékű hazaszeretet, odaadás vagy önzetlenség? Az arrogáns Vasember-ben? Esetleg a nagyképű Thor-ban? Vagy Hulk-ban, aki átváltozva irányíthatatlan és csak imádkozhatnak, hogy az ellenséget rakja helyre a szövetség tagjai helyett.

Könnyedén észrevehető, hogy melyik hőst mire alkották meg. Amerika Kapitány, amolyan "Terrorelhárító" és a 70 éves pályafutása alatt, harcolt nácikkal, komcsikkal és újkori terroristákkal. Ő az USA ikonja.

Pontosan emiatt talán egy kicsit közelebb érzi magához az ember, meg hát az egyensúly fenntartása véget sem elhanyagolható szereplő az Avengers-ben.
Őszintén szólva eddig a Marvel filmjei közül ez jött be a legjobban, bár nem tudom miért? Ami biztos, hogy remekül megcsinálták a világháborús környezetet, a szereplők zseniálisak, a történetről nem is beszélve!

Számítógépes trükkök egész garmadáját felvonultatva a díszleteket is ide értve. Ahogy írtam a II. V.H. idején játszódik, ám de fiktív megoldásokkal. Ez annyit tesz, hogy a titkos laborok tele vannak ultramodern kütyükkel, a német katonák meglehetősen modern fegyverekkel és gépjárművekkel harcolnak, s közlekednek. Aki egy kicsit otthon van a számítógépes játékokban, annak talán a Return To The Castle Of Wolfenstein játék juthat eszébe. Nekem legalább is ez ugrott be. Arra erőteljesen hasonlít bizonyos szemszögből.

Pár szó az eszközökről és a ruháról. Miután a Kapitány bizonyította rátermettségét a fronton, felszerelkezett pár komoly cuccal (amik helyett persze megint újat kap a Bosszúállók-ban). Kezdeném a motorral, ami nem más, mint egy 1942-es Harley Davidson WLA "Liberator", persze átalakítva. Tartozéka még egy pajzs is,  mely támadó és védekező szerepet is betölt. Anyaga vibránium és nem árt megbecsülni, mert állítólag abból az anyagból annyi van a Földön összesen. Bele is sűrítették gyorsan egy pajzsba. Ruháján a kék, piros és fehér színek találhatók meg, amik ugye Amerika színei. Az elején egy nagy fehér csillaggal. Talán az övé a legegyszerűbb jelmez az összes Bosszúálló közül...

Említést érdemel a számítógépes szekció Chris Evans testének átalakításáért felelős részlege. A nyüzüge és erőtlen test összerakása Evans fejével profi munka. Nem hittem a szememnek, amikor először megláttam. Persze lassan hozzászokhatnék az ilyenekhez,  hisz ma már semmi sem lehetetlen, de akkor is megdöbbentően jó lett.
Főszerepben a Tesseract, az univerzum nagy erejű "szuperkockája", ami majd a Bosszúállók-ban is visszatér. Őszintén szólva nem meglepő, hogy a németek, Hitler utasítására fejvesztve keresték. Köztudott, hogy a német birodalom vezetője, utasítást adott ki különböző legendás ereklyék felkutatására, ami néhány filmben vissza is köszön. Így hát Hitler és az okkultizmus hatására, elkezdték felkutatni a Tesseract-ot, ami ha rossz kezekbe kerül, komoly gondot okozhat.
Külön fejezetet érdemelnek a színészek, aki közül nekem leginkább Tommy Lee Jones játéka jött be a legjobban. Rettenetesen jól áll neki az uniformis, a magas tiszti rang és szerep. Amerika Kapitány-t Chris Evans alakítja szenzációs átéléssel. Pontosan olyan, mint aki egy ország védelméért és becsületéért küzd. A Sötét Oldal-on Hugo Weaving tűnik fel Red Skull, vagy emberi nevén Johann Schmidt szerepében, a gonosz formát remekül hozva. Persze vannak nekünk kísérő karaktereink is, akiket, Hayley Atwel, Neal McDonough és Stanley Tucci keltenek életre. Ja és persze megjelenik a végén egy ismerős arc is, ha csak egy jelentre is. De nem lövöm le a poént.
A probléma persze mindig ugyan ott jelentkezik. Sajnos a megjelenés nem lett túl erős. Persze zseniális a film képe, a hangról nem is beszélve. De a kiadvány csak néhány extrát tartalmaz, azt is egy lemezen. Tervben van, hogy összegyűjtöm a Marvel sorozat eddig elkészült filmjeit, de sem ez, sem a Thor, sem a Bosszúállók nem lesz a legszebb darabja. Ezt is kénytelenek vagyunk lenyelni.
Gondolom sokaknak nem ez lesz a Bosszúállók-ról készülő filmek legerősebb darabja, de valamiért hozzám ez áll a legközelebb. Mindenkinek ajánlom, aki szereti az ilyen filmeket, de annak is, aki nem, mert nagyon izgalmas és élvezetes. Várom a második részt, de 2014 még nagyon messze van...
TÖRTÉNET: 9

LÁTVÁNY: 9

KÉP, HANG: 8

KIADVÁNY: 5

Amerika kapitány került utolsóként a vászonra a Marvel Studios összefüggő hősgyárából az all-star válogatott Avangers előtt. Ez meg is látszik rajta, ugyanis míg elődei ki tudták védeni, Joe Johnston filmje fejest ugrott az izzadság szagú "valahogy muszáj összefűznünk a következő filmmel" nevű tengerbe (ezzel jól ki is nyírták az érdemi folytatás lehetőségét). Hál  Istennek ez csak a lezárásra igaz, és annyira nem vészes, mint lehetne - valamint ezt leszámítva a filmmel az égvilágon semmi komoly baj nincsen, ami jó, főleg, ha ismerjük Johnston rendezői munkásságát.
Azért a jó öreg Joe szelleme fel-fel tűnik a két óra alatt, és prezentálja azt, ami talán a legjobban jellemző a direktorra: általában nem nagyon tud mit kezdeni az alapanyaggal. Szerencsére eme filmnél ez tényleg ritkán kerül ténylegesen elő, ám sajnos a film összképét eléggé átlengi. Ugyanis az Amerika kapitány nem lett valami izgalmas, a világon semmi sújt nem érezni benne, és ha mégis valami érdekfeszítőhöz érkezünk, abból se lesz nagyon semmi - jó példa erre a vonatos rész, ami egy pillanatra szerepel egy trailerben, de rögtön megvett a beállításával, aztán alig lett belőle valami. Szóval leginkább az akciók terén eléggé érdektelenre sikerült az egész, és ezen az se segít, hogy egy csomó csata egyetlen giga mashup-ba van sűrítve, és ezáltal jól átrohanunk az egészen.
Mindezek ellenére Amerika kapitánynak mégsincs semmi szégyenkezni valója. Ez annak köszönhető, hogy ő használja ki eddig a legjobban az új keletű Marvel filmek azon jellemzőjét, hogy iszonyat hangsúlyt fektetnek a főhős civil létére. Tony Stark és Bruce Banner (meg persze Thor, de az fura ügy), bár királyság volt a szuper ill. CG alteregójuk, mégis érdekesebbek voltak egyszerű emberekként, nem véletlen, hogy többet is lehetett így látni őket a vásznon. Remek sztorival és karakterrel rendelkeztek, és ez volt a lényeg, nem a vaspáncél vagy a zöld izmok. A kapitánynál is ez a helyzet, de itt a dolgok már odáig fajulnak, hogy amikor előkerül a klasszikus kék egyenruha, már igazából nem is akarom látni. Steve Rogers (Chirs Evans volt a lehető legjobb választás!) sokkal emberibb az átlag amcsi katona ruhában - mert egyszerűen olyan jóra és hihetőre sikerült  megcsinálni, hogy már nem kell a maskara. Azért ez egy érdekes dolog a szuperhősfilmeket tekintve.
Persze nem ebből áll az egész, vannak itt még finomságok. Ilyen például az ismerős, mégis kicsit fura, enyhén steampunk Második világháborús atmoszféránk, amit nagyon hangulatosra sikerült csinálni (ha máshoz nem, Joe ehhez azért ért, lásd Wolfman), és a kezdetleges high-tech jól megfér a megszokott cuccokkal. Vagy itt van Tommy Lee Jones mint tábornok, akit az ilyen szerepekre találtak ki. De említhetjük még Steve legjobb barátját, öröm nézni, amikor összedolgoznak; Howard Stark-ot, Tony apját, akik le sem tagadhatnák, hogy rokonok; a roppant ötletesen felvezetett és megmagyarázott szuperhős gúnyát vagy éppen a legeslegmenőbb elemet, Red Skull mega repülőjét, na, az mindent visz. Egyébként Hugo Weaving-nek is kijár a taps, bár szerepe nagy részében felismerhetetlen.
De a lényeg akkor is az, hogy van egy nagyon jó főhősünk - és ez a lényeg, ez adja az Amerika kapitány szívét-lelkét. El is nézzük, hogy akciók laposak, hogy néha már önmagához képest is hihetetlen dolgok történnek, valamint a fentebb említett összekötési kényszert. Mert végeredményben az marad meg, hogy bár a körmünket nem rágtuk le izgalmunkban, jó kis filmet láttunk. Egyszerű, szórakoztató, és szerethető. Mint egy Marvel film. 7/10.
DVD: A kiadvány enyhén szólva is méltatlan egy ilyen kaliberű filmhez. Az egyoldalas borító még hagyján, de a képe egyszerűen szégyellni valóan pocsék, az a két extra meg olyan, mintha nem is lenne. Ebben az esetben mindenkinek inkább a BD-t ajánlom.

Nem rajongok amerikaert. Ennek ellenere adtam ennek a hosnek egy eselyt. Mert mindenki megerdemel egyet. Hiszen nem minden amerikai orul pl annak, hogy a koltsegvetest ugy alakitjak at, hogy kevesebb a nyugdij, tobb a fegyver, csak mert maradjunk csak mi a Vilagrendorseg. Szoval adtam neki egy eselyt. Haaaaaaaaaat...

Amikor egy amerikai ropigyerek be akar allni a seregbe azzal, hogy o nem akar megolni senkit csak utalja a "bully"-kat, mar sejtettem, hogy nem fogok jol szorakozni. Es tenyleg. Megvan a masodik szuperhos, akitol hanyni tudnek. Az elso Superman, mert a ficko olyan, mint egy onmukodo svajci tisztikes, tele hihetetlen funkciokkal, amik rendelkezesere allasarol idorol idore elfeledkezik, mert ha nem tenne, minden film 10 perces lenne... Es igen, a masodik a Kapitany lett, mert egy hipokrata seggfej. Ennek ellenere MAJDNEM vegig tudtam nezni a filmet, mert profi modon van osszerakva, es idorol idore elsutnek egy poent,  de hogy hosszutavon mennyire megviselt, az mutatja, hogy pont az utolso negyed orat kellett porgetnem. Ami pedig a nagyleszamolos resz, stb. De mar nem birtam tobbet... Sablon sablon hatan, de van nehany jo dolog is, mint pl a Pirosruhas No, Tommy Lee Jones, aki hozza a maxot es meg szorakoztato is, es... Ja ennyi. Hozzateszem, nekem.

Az összes létező (képregény)filmes klisét ellövő, ezeken felül pedig szimplán unalmas és bugyuta patikuki-mozi, ami felnőtteknek készült, de gyereknek nézi őket. Viszont stílusos és profi kiállítású darab, meg ami még jó benne, hogy Amerika kapitény nagyon jól néz ki (mármint a jelmez meg a cuccok).

Egy nagy erőssége (a magyar változatnak kettő) azért van a filmnek a szereplők terén: Tommy Lee Jones, a magyarban pedig Tommy Lee Jones és Rajhona Ádám. Ők többet hoznak ki magukból, mint amennyit a többiek összesen összetesznek, öröm, amikor jelen vannak. A legnagyobb baj, hogy a főgonosz papírvékony, banális és komolytalan, holott az ilyen filmekben ő szokott lenni a legérdekesebb. Hugo Weaving mindent megtesz, hogy éljen a karakter, de egy piros színű halálfejjel rendelkező szadomazo-náci jamesbond-gonosz, aki mintha a hellraiser gyerekváltozatából lépett volna elő, hát lássuk be, halva született figura. Amúgy az egész film a nyolcvanas évekbeli G.I.Joe-rajzfilmeket idézi meg, és gondolom világos, hogy ezzel nem dícsérni akartam.

De: tényleg jól néz ki a produkció (mégiscsak negyvenes évek, II. vh, retro-futurisztikus környezet, miegymás) és a főellenségen kívül azért nagyjából kerüli a kínosságot, így, bár a szellemességet is jórészt nélkülözi, azért végig lehet nézni fájdalom nélkül.

Készülődve a jövő évi Bosszúállók filmre, a Jézuskától ezt kértem karácsonyra – hogy legalább valami elképzelésem legyen a nagy Marvel találkozóban szereplő karakterekről. Ezzel ugyan mindegyiket láttam, valahol várom is a közös filmjüket, de a tetszési index eléggé felemás lett…
Na persze, ez ismét csak egy képregényfilm. Annak minden előnyével és hátrányával együtt. Előnye a kötetlenség, a fantázia szabad játéka, a figurák és helyszínek színessége. Hátránya viszont, hogy valamilyen szinten mégiscsak keretek közé kell szorítani a történetet, valahol mégiscsak realisztikussá kell tenni az egészet, hisz az élőszereplős, vászonra tett mese nem állhat végig képtelenségekből. Háát, nagyjából sikerült. Nagyjából sikerült egyensúlyt találni a kényes határvonalon. Hiteltelenség és fizikai sületlenség bőven fellelhető így is, ugyanakkor a konkrét korba helyezve, annak ábrázolásával, megjelenítésével, hivatkozásaival van valami, amihez kötni lehet.
Mintha a Hellboy elejét néznénk, úgy tűnik ismét fel a náci okkultizmus, hogy aztán csavarva az egészen egyet, a fővezér fölé nőjön a történet. Mintha a Dicsőség zászlaját vagy a The Pacificet néznénk, úgy ugrabugrál Kap a színpadon, pénzt csinálva a háborúhoz. Mintha egyfajta Frankenstein filmet néznénk,  úgy száll ki a vézna Rogers helyett a szuperkatona a kapszulából…Hogy egy újabb szuperhősös mozi karaktereként, piros-fehér-kék ruhába csomagolva aprítsa az ellent. S itt a lényeg (ahogy Niwrok is írta): mit is lehet várni egy, a hátán USA mintázatú pajzsot viselő karakter főszereplésével készített filmtől? Aminek még a címe is Amerika kapitány??? Hát pont azt, amit kaptunk. Sőt, talán még picivel többet is kaptuk, mint vártunk..
Egész jó volt. Korántsem lett annyira nyálas és giccses az egész, mint vártam. A karakter működik, tulajdonképp szerethető, Chris Evans jó lett a szerepre (innentől viszont kíváncsi vagyok, mi lesz Fáklyával). Egy bizonyos idő után nem kell amerikainak sem lenni ahhoz, hogy belebújhassunk a bőrébe.  A többi figura legnagyobb örömömre és meglepetésemre kiváló „öreg” színészek által kel életre.  A gonosz, vörösfejű Schmidt nekem Hugo Weaving fejjel jobb volt, a piros fej inkább komikussá, nevetségessé tette a karaktert, mint félelmetessé. A történelmi háttér ferdítéseivel együtt is jó, a kötelező szerelmi vonal sincs szerencsére túllihegve. Vannak kimondottan jó poénok (a legjobb, mikor a tábornok mondja „Mire vár? Én nem csókolom meg!”), amikor néha hangosan felkacagtam. Egyébként is egy kellemes két óra volt az egész, sok értelmét nem találtam, igaz nem is kellett keresnem neki. Azonban ha már a témakörnél vagyunk, Thor és A fantasztikus négyes jobban tetszett. Ez valahol középen van, míg a sort Vasember meg Hulk zárja. A négy csillag egy kis jóindulatot is takar...
Ez is inkább gyerekeknek szól, illetve gyereklelkű felnőtteknek, akik képesek átsiklani a nyilvánvaló bacaságokon, akik esetleg képesek elmerülni nyakig egy ilyen képregényuniverzumban. Én jobb napokon képes vagyok rá – most talán nem volt az az igazi búvárhangulatom. Így tetszett ugyan, a varázslat azonban ezúttal elmaradt, a Jézuska meg már messze jár – visszaadni úgyse lehet neki semmit.
Pedig a DVD-t lehetne. Ócska, vékony szar tok, szitázás nélküli lemez, a belső borítón nagy fehérség. Igénytelen. Az első nap áttettem egy normális fekete tokba az egészet. Nem szoktam foglakozni a képpel, de nekem nagyon nem tetszett. Mintha fátyol mögül néztem volna. Homályos, életlen az egész. A hang viszont egész jó, bizony többször kellett a halkítás felé nyúlnom – tekintve az éjszakai nézési időpontot. Érdemleges extra valóban az a 10 perces doku, ami a kapitány ruhájával foglakozik. A többi csak előzetes.
Ajándék volt – maradhat.

Nekem személy szerint nagyon tetszett a film, mivel az első perctől kezdve magával ragadja az embert. Az eredettörténet kiváló, szerintem az összes Marvel film közül itt azonosultak leginkább a képregényes szálhoz. Egyedül a történet végkifejleténél volt egy kis hiányérzetem, pl. a gyárak felkutatását és elfoglalását jobban is megmutathatták volna, ill. a Vörös Koponya elleni harc elég kurtára sikeredett. Más bajom nem volt a filmmel a látvány jó, a történet jó, semmivel nem akar többet mutatni, mint aminek szánták. Csak azért nem adok 5*-ot, mert a DVD kiadás elég gyenge lett. Sz tem lehetett volna dupla DVD + valamilyen fémdoboz is mellé. Én biztosan beruháztam volna rá!

Az idei Karácsony alaposan lenullázza a bukszámat, és ebben igen nagy része van az Xpress kiváló akcióinak. Néhány friss megjelenésű, és az előzetes információk alapján bizalmamat elnyerő produkció Blu-ray változatának megvásárlását kénytelen vagyok elnapolni. Így járt ez a film is. Hiába, nem vagyok egy Rockefeller.
A filmet ma sikerült beszereznem DVD-n, és azonnal meg is néztem. Kíváncsian, várakozással telve ültem le elé. Szerencsére nem csalódtam benne, bár azt kell mondanom, számomra a Vasembert eddig még egyik képregény-film sem tudta felülmúlni. Írom ezt úgy, hogy tinédzser korom óta nagy rajongója voltam Pókembernek, és így nem kérdéses, hogy a Pókember-filmekre voltam a leginkább vevő. Bár lehet, hogy éppen ezért láttam jobban azon filmek hibáit. A Vasemberről szinte semmit sem tudtam, mint ahogyan Amerika Kapitányról sem. Előbbi teljesen elvarázsolt, utóbbi csak szimplán elszórakoztatott.
A történet számomra teljesen elfogadható kategória volt, a színészek teljesítményével sincs baj, bár nem hiszem, hogy az ismertebbek bármelyikének is gondot okozott volna egy képregényfigura életre keltése. Látványos, és érdekes történet, a vége pedig számomra különös meglepetés volt, bár akár borítékolhattam is volna, ha jobban utána gondolok, mit is jelent az, hogy Bosszúállók...
A DVD egész tisztességesre sikeredett. A film elején elég zavarónak éreztem az éjszakai reflektorfények töredezettségét, ami tipikus MPEG jelenség, de ehhez vagy hozzászoktam, vagy ezt követően teljesen megszűnt. Valahogy olyan érzésem volt, mintha láttam volna már részletgazdagabb SD anyagot is a tévén, de lehet, hogy csak az volt a baj, hogy legutóbb BD-ről néztem A király beszédét, annak pedig bitang jó volt a képe. Belefeledkezve a filmbe semmi zavarót nem észleltem, de az a gondolat, ami korábban már egyszer-kétszer átvillant az agyamon, ti. hogy minek nekünk HD, ha egy DVD is ilyen szép lehet, most nem kerített a hatalmába. Inkább azon morfondíroztam utána, hogy vajon tetszett-e nekem annyira ez az egész, hogy a fémdobozos BD-re pályázzak, vagy jó lesz nekem a sima változat is? Végtére is DVD-n most már megvan, fölösleges lenne belőle még egy példány. A filmet én szinkronnal néztem, az véleményem szerint kiválóan sikeredett, viszont a keverés tekintetében nem tudok nyilatkozni, lévén sztereóban hallgattam. A dinamikája viszont rendben volt.
Az extra felhozatal olyan sovány, mint Amerika Kapitány a film első perceiben. Szeretem az extrákat, de tény, többnyire nincs időm végignézni őket. Egy-egy érdekesebb filmnél azonban mindenképpen időt szakítok rájuk, és most is kíváncsian nyúltam a távvezérlő után, hogy megtudjam, pontosan hogy is hozták össze a filmben látható fantasztikus átalakulás varázslatát. Na, ez speciel nem derült ki a bónusz matériából. Kapunk egy közepesen érdekes, kb. 10 perces kisfilmet a jelmez kifejlesztéséről, és slussz-passz. Ami ezen kívül a lemezen van, az szóra sem érdemes: van egy The Avengers beharangozó a filmhez meg a rajzfilmhez, egy Sega játék előzetes, és semmi egyéb. Kb. ezt takarja a borítóra írt "És még sok minden más!". Jelen esetben ez elég nagy csalódás volt. Persze a mostanság oly divatos fapados lemezekhez képest ez még talán maga a kánaán. Jó, nem lenne igazságos megfeledkeznem a kommentárról, ahhoz angol felirat választható.
Akinek bejött a Marvel többi képregényfilmje, ebben sem igen fog csalódni, ezért ha már áttért a kék oldalra, talán érdemes eleve BD-n megvenni, de a DVD sem rossz vétel még akkor sem, ha az átlátszó tok elég gyopár, a borító belső fele meg vakítóan fehér. De legalább passzol hozzá a puritán lemez szitázás. Sebaj, a film azért kárpótol ezen hiányosságokért.

Nagy várakozással tekintettem az Amerika kapitány felé, az utóbbi évek képregényes próbálkozásainak javuló tendenciája, az ígéretes színészek, valamint a II. világháborús környezet miatt. A várakozást csak tovább fokozták a kiszivárgott/közszemlére bocsátott képek a főhősről, valamint a filmelőzetes is, és mindezt a pozitív kritikák és vélemények koronázták meg, így hát teljes bizonyossággal könyveltem el magamban, hogy ez egy remek mozi lesz, amelyet érdemes megtekinteni. És hát azt kell hogy írjam, hogy számomra csalódás volt eme patrióta hős első kalandja....


A legfőbb bajom az volt a filmmel, hogy számomra olyan szinten komolytalanná folyt szét az egész a sztori előrehaladtával, hogy egyszerűen képtelen voltam jól szórakozni a mozi alatt. Azt az alapvető szabályt természetesen én is ismerem, hogy az efféle filmeket nem szabad komolyan venni, hiszen csak szórakoztatni akarnak, és nem agytornára serkenteni a nézőt. Azonban úgy tűnik, hogy most valamiféle technikai fault állhat fent, hiszen nem tudtam, és a vége felé már is akartam betartani ezt a szabályt. Talán a téma túl sokszor megtörtént komoly feldolgozásai, vagy éppen a II. világháború, mint (érdeklődés szempontjából) kedvenc korszakom miatt, nem tudom, de nekem óriási túlzásnak hatott ez a már-már mesefilmbe illő forgatókönyv, valamint a díszletek.


A nácik okkultizmus iránt való érdeklődésének történetileg van valóságalapja, ez tény. A téma titokzatosságra való hajlama, valamint a nácik mitizálása miatt se vége se hossza az ezzel foglalkozó könyveknek, filmeknek, valamint egyéb termékeknek. Ez még nem is lenne baj, lehetne szigorúan fantázia szülte dolgokat jól beágyazni a történelem ezen sötét fejezetébe, de véleményem szerint ezt igen nagy körültekintéssel kell(ene) végezni, ami itt sajnos nem történt meg.

Egyszerűen csak elmosolyodtam a két kézzel és ökölbe szorított kézzel karlendítést mímelő, "Heil Hydra!" felkiáltással szalutáló gonosz szuperalakulaton, a szinkronos verzióban a nem angol anyanyelvű karakterek idióta akcentusán (a tetőpont a skandináv idős bácsi, valamint Hugo Weaving párbeszéde a film elején, amely kétséget kizáróan két debil társalgására emlékeztetett), az irreális fegyvereken (ha a náciknak ekkora tankjaik lettek volna, valószínűleg most nem lenne mszp... ) és a karakterek rajzfilmhősöket idéző attitűdjein (jellegzetes arcszőrzetet viselő, fekete sört vedelő, nagydarab és kemény skót/ír, gondosan ápolt bajszú francia... szerintem az írók egy hetet lehettek összezárva egy sztereotípiaenciklopédiával). És a hibák felsorolásával nem lehet sajnos itt leállni, hiszen az is igen megmosolyogtató volt, amikor hős kapitányunk pont a régi haverját találja meg egy elzárt helyiségben, vagy a polkorrektség kedvéért (nem vagyok ilyen, de most muszáj ezt leírni) beszúrt mondat a fekete karaktertől, aki a náci lézerágyúk gyilkos tüzében vigyorogva mondja el nekü... izé, a társának, hogy ő a Harvardra jár francia szakra. A film végi nagy támadásnál magas rangú tábornokként a közkatonákkal együtt rohamozó Tomy Lee Jones pedig már csak hab a tortán.

A forgatókönyv sem tartogat igazi meglepetéseket, talán csak a végén okoz nekünk egy kis szemöldökfelhúzást, de egyébként végig a bejáratott klisékből építkezik.


Pedig lehetett volna itt jó/jobb filmet csinálni: Egyszer felvillantották a főkarakter és a főgonosz tulajdonképpeni hasonlóságát, miszerint egyre inkább elvesztik emberi mivoltukat. Ez csak egy mondat volt a Red Skullt játszó Hugo Weaving szájából, de véleményem szerint ezen már el lehetett volna indulni. Nem egy moralizáló és mondanivalóval telegyömöszölt forgatókönyvet várok, de azért ne már ilyen dedós, 7 éves szintű valamit adjanak már egy ilyen produkció alá.


A látvány kellemes, ez azonban nem javít túl sokat a film megítélésén. A Nolan-féle Batmanek vagy a Watchmen komolysága, az Iron Man laza szórakoztatása, vagy éppen az új X-Men film mellett az Amerika kapitány nálam nem üti meg a mércét. Csalódottan álltam fel a székből a stáblista alatt, sajnos.... :(

A véleményemet erről a filmről egy kérdéssel kezdeném: mit várhat a néző egy USA zászlóba csavart, magát Amerika Kapitánynak nevező képregényhőstől? A válasz nagyjából előrevetíti a film értékelését is.
Gyakorlatilag mindenből van benne, ami látványossá teheti egy olyan hős kalandjait, aki a II. világháború idején bukkant fel, és segítőivel karöltve mindig azok voltak a fő ellenfelei, akik az USA szabadságillúzióira veszélyt jelentettek. Ezért van itt szökevény zsidó tudós, okkultista nácik, multimilliárdos zseni, kémkedés, "Uncle Sam wants you" plakátok, önfeláldozó katonák, csinos pin-up girlök nemzetiszín miniszoknyában, bunkó kiképzőtiszt, bajtársak, szuperfegyverek. Mindennek közepén pedig ott a "bárkiből lehet hős"-zsáner ikonikus figurájaként Steven Rogers, aki nem agresszív vadbarom, csak utálja a tahókat, és amíg kell, ellenük folytatott küzdelme során fizikai erejét kitartással és elkötelezettséggel pótolja. Részemről ez elég szimpatikussá tette a figurát, akinek a sok nagyképű selyemfiú szuperhős mellett még azért is lehet/kell szurkolni, hogy végül megcsókolhassa a kiszemelt lányt. Nem is kell igazán több; az egésznek a hangulatát leginkább a film közepén a revüműsor ragadta meg számomra (ld. fórum), azt végigvigyorogtam; egyszerűen mindent áthat valamiféle giccses, öntelt háborús nosztalgia, és ez az öniróniának is beillő alap most tetszett. Amin viszont nem ártott volna még dolgozni, az a súlytalan fő ellenfél, a Vörös Koponya, aki attól, hogy egy narcisztikus, megalomán pszichopata, még nem lesz jó főgonosz, Hugo Weaving alakításával sem. Nála még az autója is karakteresebb volt.
Az Amerika Kapitány azonban nem csak önmagában, hanem a Bosszú angyalai sokadik előzményfilmjeként készült. Ezért aztán több, az egyéb szereplőkre és a korábbi előzményekre való utalást is elhelyeztek, amik segítettek kicsit összetettebbnek mutatni a filmet, mint amilyen egymagában lett volna; külön jó volt például látni egy régi/új Stark Expot. Emiatt viszont a karakter bemutatása és felépítése az akció rovására történt, a "gyárrombolásokból" például mutathattak volna egy kicsit többet is, de ez sem annyira feltűnő, hogy rosszul érezzem magam miatta.
Röviden: Az Amerika Kapitány filmként, a Bosszú Angyalai bevezetőjeként is ugyanaz a patrióta propaganda, mint ami mindig is volt, legfeljebb csak XXI. századi klisékkel és látványvilággal körítve. Ennek elfogadása nélkül be sem érdemes tenni a lemezt a lejátszóba; azzal együtt viszont különösen vicces és szórakoztató szuperhősös mozi.