Vasököl – avagy Vasrocky… De tényleg, mekkora ötlet lett volna ezt Rocky 7-ként bemutatni. Mondjuk Rocky fia lett volna Charlie Kanton ( Hugh Jackman), unokája meg Max. S mondjuk Rocky tanította volna anno a fiát bokszolni (nem pedig a csaj apja), aki flashbackekben emlékezne vissza Ivan Drago meccsére, az unoka meg újságcikkekből idézné fel a nagypapát… S ez esetben a nagyon erős Rocky feeling is helyére kerülne..
Minden negatív fennhang ellenére nekem tetszett. Lehet, hogy tegnap csak jó passzban voltam hozzá, de egy kimondottam szórakoztató, látványos filmet kaptam, aminek az érzelmi síkja – bármennyire klisés is - bizony képes volt rám hatni, képes voltam az utolsó meccsen a közönséggel együtt számolni, s képes voltam azokra a bizonyos örömkönnyekre is, szintén a szereplőkkel együtt. S bár maximálisan elismerem, hogy a film több sebből vérzik, milliószor láttuk már ezt a sztorit, a karakterek tényleg egydimenziósak, láttunk már sokkal drámaibb bokszoló filmeket, s a robotok is bénák voltak az Autobotokhoz meg az Álcákhoz képest – mégis, gyakorló apaként valahol megérintett.
- Apu csúnya, önző ember, apu elhagyta a családot. Apu szarban van, anyu meghal. Apu megörökli fiát, akiből így pénzt próbál csinálni. Fiú okosabb, mint apja. Kaland, izgalom, kis robot kerül elő a roncstelepről. Apu megszereti fiát, fia megszereti apját. Kis robotot apu bokszolni tanítja, fiú táncolni. Kis robot legyőzi nagy robotot. Apu, fiú, egész csarnok örül. Vége az első résznek -
No. Kb ez a film. Ugye mondtam, hogy ezt már láttuk, nem is egyszer? Mégis, talán a nem túl távoli jövőbe helyezett, robot boksszal felturbózott lapos történetet sikerült olyan szeretettel megtölteni, ami elcsábította a szívemet. S nem éreztem szükségesnek a hibák keresését, csak szimplán átadtam magam az élménynek. A mélyből felemelkedés, a siker élményének. Mint már annyiszor más filmekben… Valahol megszerettem a szerencsétlen, lúzer Charlie Kantont, akinek csak nem jön össze a győzelem, s bukik mindig mindent.. Megszerettem a fiát, Maxot, aki új életet képes vinni kiégett apjába, aki gyermeki lelkesedésével visszatérítette a jó útra. Bármilyen keveset szerepelt, megszerettem Kate-ot a Lostból, nagyon örültem, mikor újra megláttam. S legfőképp megszerettem Atomot, a kis robotot, a Dávidot, aki szembeszállt Góliáttal…
Persze, ha úgy vesszük, az egész film egy nagy koppintás. Mindenekelőtt Rocky – ha nem robotok bokszolnának, simán lehetne Rocky film is -, aztán ezt az apja által elhagyott, majd megtalált fiú története is lerágott csont. Amikor Kanton pl. becsöngetett, az olyan volt, mint amikor A világok harcában Tom Cruise hazaér… A másolás azonban itt nem öncélú, a robotboksz nyújt annyi újdonságot, ami egyedivé tudja tenni a filmet. Aki forradalmi újdonságot várt a mozitól, bizony keserű szájízzel állhat föl a fotelből, aki viszont elfeledve mindent képes beleélni magát a történetbe, annak ez a családi mozi remek élmény lesz. Családi mozi – itt a lényeg. A brutalitást a robotok verekedése nyújtja, vér helyett kifolyó olajjal. Trágárságnak, erotikának híre-hamva sincs, valódi közösségi élmény lehet apának és elveszett fiának… Tulajdonképp egy dolog volt, aminél meg kellett erőszakolnom magam, hogy szemet hunyjak fölötte: az árnyékboksz a végén. Érzelmileg baromi hatásos, azonban felveti a kérdést, hogy Atom hogy a francba láthatta minden pillanatban Kantont…
Nem ez lesz az első film, ami valami megmagyarázhatatlan ok miatt bejött. Látvány, hangulat kiváló, karakterek szerethetőek. Most másra nem vágytam
A BD egészen kiváló. Ugyebár van ajándék DVD is – miről bármennyire próbálnak meggyőzni, feleslegesnek tartom. A kiadvány ára kimondottan baráti, ebből kellene rendszert csinálni. Kép első osztályú, ahogy a hang is. A DTS HD MA 7.1 brutális – különösen a harcoknál, de a zene is gyönyörűen szól. Kivételesen a magyar hangzásra sem lehet panasz, ha nem is annyira tisztán, de dübörög rendesen. Minden extrán van felirat, ha nem is sok, de jópofa anyag. Az interjúfüzér jó kis csemege, érdekesen színesíti a sztorit…
Kosárba!!!