Valamennyien őrzünk szívünk rejtett csücskében reménytelen, viszonzatlan, plátói szerelmeket. Életünk során legalább egyszer álltunk már szemtől szembe azzal az ismeretlen ismerőssel, aki különös, sejtelmes vágyakat ébresztett szunnyadó lelkünkben. S bár ezek soha valóra nem váló, beteljesületlen álmok maradtak, mégis meg tudják szépíteni könnyes-fájó pillanataik felidézésével a magány szürkeségébe merülő napokat. A lélek gyöngyházfényű emlék-tavának rezdülései versekbe öntve idézik e sosem-volt szerelmek könnyes varázslatát.