Ezzel a könyvével Udvarhelyi Nándor a Székelyföld szívébe-lelkébe vezet el, ahol nagy kincset őrizünk: Szent István hitét és Nagyboldogasszonyunk tiszteletét. Hűséges a csíki székely, ragaszkodik mindahhoz, amit őseitől kapott, amit ezer éve Szent István tűzött a magyar nép egére. A Csíkról szóló kötet ajánlásába dr. Darvas-Kozma József pápai káplán, címzetes esperes, a csíkszeredai Szent Kereszt egyházközség plébánosa Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöknek 1902-ben írt Tusnád-fürdő című írásából vett sorait idézi: "Magyarország határain német, vend, horvát, tót, rutén, román ül. Magyarország hullámos palástját ezek szegélyezik. Csak egyetlen tiszta magyar csíkot varrt az ország szegélyébe a Gondviselés, aranyos, paszomántos csíkot, s ezt a csíkot ma is Csíknak hívják. Ez a Csík egy foszlány Attila népéből, egy csík a régi Hunnia palástjából, mely leszakadt, mikor a palást szétszakadt, s ott akadt fönn a Hargita szirtjein, a csendes erdőségeken, a havasok gerincein, s azóta is ott van. Csík az a csík, erdőből-virányból szőve, melyen az Olt folyó ezüst szalaga húzódik végig. Elzárt, csendes ország, melyet hegyóriások környékeznek s rengetegek táplálnak friss, éltető lehelettel.
