"De ki engedheti meg magának, hogy szabadon érezhessen akármit, ha figyelő szemek követik mindenhová? Hogy érezhet szabadon az ember egy kicsi településen? Szabályok kötik az embereket, megszólják azt, akinek a viselkedése nem konform, ezért mélyre szorítjuk dühünket, ami kelepcébe zárva viszont egyre csak rothad és növekszik bennünk. És aztán szemmel verünk, rosszat kívánunk, ütünk, gázolunk, ártunk. Felborítják bennünk az egyensúlyt a sok ördögök, nem látjuk tőlük, hol a határ, s ha nem tudunk mit kezdeni szorító érzelmeinkkel, kiszabadulnak, megtörténik velünk a legrosszabbtól is rosszabb."
"Mennyire hétköznapi is az indulat elszabadulása, s abból mégis mennyire rendhagyó tragédiák tudnak kibontakozni."
Terék Anna
"- Csak egy pillanatra láttam. Pár másodpercig. Egy olyan nyolcvan év körüli nő lehetett, talán öregebb. Derékig érő, hosszú, ősz haja volt és anyaszült meztelenül állt az úttesten.
Somlyói felnézett a jegyzetelésből.
- Micsoda?
- Mondtam, hogy hülyének fog nézni. Márpedig teljesen pucéran mászkált ott. Egy sovány, inas asszony volt, a haja így lebegett körülötte - mondta, miközben a levegőt legyezgetve próbálta demonstrálni. Somlyói elismerően bólintott, értékelte az igyekezetet.
- És látta már korábban azt a nőt?
Tamás megrázta fejét."
Horváth Adél (1999) orvos, író. Debrecenben él.
