Tomi és Annamari családjának történetén keresztül 1956 őszének eseményei elevenednek meg Gárdos Péter filmjében, s a gyerekek elbeszéléséből érzékelhetővé válik számunkra a kor hangulata. A gyerekek számára különös egyveleget alkot az öröm, hogy nem kell iskolába menni és a döbbenet, hogy átlőtték a kenyeret, amit a nagymama hozott. Az izgalom, hogy másoknál lehet aludni és a rémület, amikor holtan találják a portást az iskolában. Mindez örök nyomot hagy a testvérek lelkében, akik csak azért maradtak Magyarországon, mert Annamari éppen szamárköhögés-gyanús volt abban a történelmi pillanatban, amikor el lehetett volna menni innen…
