A Földközi-tenger második legnagyobb szigete máig megőrzött valamit az őstermészetből, abból az érintetlenségből, ami Európában sajnos egyre ritkább.
A gyéren lakott, termékeny Campidoro síkságon hatalmas kecske és birkanyájak legelnek. Itt még él az archaikus pásztori civilizáció.
A Giara di Gesturi Nemzeti Parkban 1500 vadlóból álló ménes él teljesen szabadon. A szigeten mintegy nyolcezer "nuragét"; megalitikus kőépítményt találunk, melyeket i.e. 2000 évvel emeltek. Víz és szélcsiszolta fekete diorit, vörös porfír, és szürke gránitsziklák merednek elő az indigókék tengerből.
A szigetet macchia, ez az illatos, sűrűn növő cserje borítja, közte vadon nő a mirtusz, a kakukkfű, a rozmaring és a levendula. A táj képét az olajfák, paratölgyek, mandulafák, és a szőlő határozza meg. Az óvárosok szűk sikátorait szárd és a toszkán stílusú épületek szegélyezik. Ha ehhez hozzávesszük a varázslatos cseppkőbarlangokat, Cagliari műemlékeit, Costa Smeralda vadregényes tengerpartját, és a kitűnő strandokat; elmondhatjuk, hogy Szardínia a természetkedvelők paradicsoma, az idilli vakáció szigete...
