Herczeg Szonja a tőle megszokott ironikus őszinteséggel mesél egy pszichés problémák útvesztőiben bolyongó harmincas lány tanácstalanságáról, érzelmi kiszolgáltatottságáról, az őt körülölelő álságos "barátok" árulásáról és a nagy szerelem megtépázásáról. Egy pszichológus és "betege" beszélgetéseit, a terápiát kísérhetjük nyomon, miközben akarva-akaratlanul is azon gondolkodunk, kire is süti rá a társadalom a pszichés beteg stigmáját, és megengedi-e valaha is azt, hogy ne megbélyegzettként tekinthessen önmagára.
Test - lélek - környezet. Érzékletes, őszinte leírás a mindennapok otthonos poklából. (Dr. Szekeres György pszichiáter)
A szeretetéhség és az egó vezérel minden emberi cselekedetet. A legnagyobb gondolkodóktól kezdve az alattam lakó szomszédon át boldog-boldogtalannak csak az számít, hogy szeressék és elismerjék. Koldulsz érte, megalázkodsz, és neked ez jó.
Meg kell mondjam neked, akkoriban igazán csinos voltam, keveset rostokoltam a budin. Pontosítok, voltak olyan napok, amikor a tükör előtt állva el tudtam képzelni, talán lesz valaki, akinek rajtam kel fel és fekszik a nap. (részlet a regényből)
