Kövér Lajos olyan kövér ember volt, hogy akkora karosszék kellett neki, mint egy hajó. És olyan kövér, hogy akkora ágyban fért csak el, mint egy repülő. És olyan kövér, hogy nem ehetett kisebb asztalról, mint egy ház. Az utcát, ahol lakott, róla nevezték el. Mégpedig azért, mert szinte az egész utcában nem élt senki más, csak ő, Kövér Lajos.
Egy barátja viselt rá gondot, Sovány Lacinak hívták. Csak hát a barátkozásért sajnos senki sem ad fizetést, pedig jobb lenne, ha adnának, mert akkor az emberek többet barátkoznának. Igaz persze, hogy a pénzért barátkozásban nincs is sok köszönet, mert az általában addig tart csak, amíg a pénz, vagyis semeddig se, hiszen a pénz gyorsabban elgurul, mint egy sportkocsi.
A történetben aztán előkerül egy csomó nemzetközi hírű súlyemelő, egy csomó lepotyogott kőműves, egy csomó óriás méretű tarka zokni, egy csomó színes öltönyös amerikai menedzser, egy könyékig olajos autószerelő bácsi, no meg egy fehér ló.
