Jelen kötet első fele, rövidsége ellenére, majd négy évszázadot ölel fel: a kora újkori Habsburg Monarchia, benne a Magyar Királyság, majd - az 1867-es kiegyezés után - az Osztrák-Magyar Monarchia fejlődési ívét vázolja fel. Kiemelt figyelmet kap a Habsburgok "globalizációja", az a kohéziós erő, amely ilyen hosszú időn keresztül volt képes a különféle kulturális és nemzeti identitásokat egyetlen dinasztikus államban összefogni.
A második részben a szerző napjaink fontos problémáit, az Európai Unióval és tagállamai szuverenitásával kapcsolatos kérdéseket járja körül. A szuverenitás tartalmi változásain keresztül - elméleti-dogmatikai áttekintéssel - összegzi korunk dilemmáit. Elemzi a szuverenitást helyettesítő szubsztanciátlanítás jelenségét, s kiváló útmutatással szolgál a demokrácia és a szubszidiaritás elvének realizálásához is.
Az utolsó rész két műhelytanulmánya a nemzetállami és a közösségi jog (EU) viszonyával, valamint a hatalommegosztás differenciáltabb rendszerének kialakításával foglalkozik.
