Alphonse Karr levélfolyamot ír a távolban lévő cimborának, amelyben a helyben maradás művészetéről tudósít, ama benső utazásról. Szemrevételezi a kertje csodáit naponta, és valamennyi sétája során megkerüli saját szívét is. A francia író meditatív és igen lírai prózája Paál Zsuzsanna képzőművészt egy egész album megálmodására késztette. Művészi természetlátomásai olyannyira egyéniek és ihletetten személyesek, hogy nem tekinthetjük pusztán a szöveg illusztrációinak. Paál Zsuzsanna maga teremtette sajátos világa őrzi édesanyja kertkultúrájának örökségét, sőt, az a nosztalgia itatja át, amely az emberiségnek a Paradicsommal együtt elveszített harmónia utáni vágyakozását is jellemzi. Alkotásainak asszociatív mezeje túl minden idősíkon és térbeli dimenziókon annyira tágas, hogy e könyv fölött már rég vesztett édeni tájakat is újra megpillanthat szíve mélyén a figyelmes néző-olvasó.
Németh István Péter
