Összegez a költő: létének és álmainak "kamatát" nyújtja át az olvasónak, s közben szembenéz önmagá-val s pásztázza az őt körülvevő szűkebb-tágabb világot. A tű fokában, vagyis a nappalok és éjjelek szorításában formálja hol hagyományosan, hol veszettül modern módra mondandóját. Ellentétek és ambivalenciák, tehát a valóság és a költői én gazdag tárháza a kötet, a jelen emberének feszültségeire mutat rá, teszi mindezt úgy, hogy a szókimondó művész teljességével segítsen, az ő szavával élve, e "mai kocsmán átallépni". És amikor "a vers kisírja magát", a költőnek és olvasójának szabadságot ad, vagyis a döntés felelősségét: hittel vagy anélkül, de mindenképp elkerülhetetlenül. (Kaiser László)
