A regény a milleneum esztendejében játszódik egy poros alföldi kisvárosban, ahol még mindig a dzsentri a korlátlan, zabolázhatatlan úr. Főhőse Szakhmáry Zoltán fiatal földbirtokos, aki 350 hold saját és jó pár száz hold bérelt földön gazdálkodik.
Egy zaklatott, mámorban fogant eseménysor hátterében bontakozik ki Szakhmáry Zoltán emberi tragédiája. ő már másként, modern módon akar gazdálkodni, s nem bíz mindent a jóistenre, szembeszegül az évszázadokkal elmaradt gazdálkodási szokásoknak. Ugyanakkor elszakíthatatlan kötelék fűzi osztályához, igazi dzsentriként akar mintagazdaságot teremteni. Ezt a feloldozhatatlan konfliktust csak fokozza a férfi kettős kudarca. Az első kudarc Rozikával, a szép, izgalmas parasztlány szeretőjével kapcsolatos. ő szereti a lányt, ki tudja, mire lenne képes, de rá kell jönnie, hogy Rozika csak egy paraszthetéra, aki csupán lépcsőfokként használja őt. A második, döntő kudarc házasságában éri: felesége minden újra való törekvését megvétózza: ő ugyanúgy gyűlöli a tanyát, a gazdálkodást, mint Rozikát, a félringyót. A meghasonlott férfi csak egy kiutat talál...
A regény Móricz írásművészetének legjobb kvalitásait hordozza: a társadalmi mondandót, a sűrítést és a feszültség állandó fokozását a kiteljesedésig. A pusztító dzsentri világról maradandó érvényű körképet rajzol.
Legeza Ilona
