Az elmúlt 5 évben az
Üvegtigrisnek sikerült az, ami a magyar filmek közül
csak keveseknek. A film a mozikon kívül elkezdte élni a saját életét.
Üvegtigris
rajongói klubok alakultak, több egymás utáni évben rendeztek az ország különböző
pontjain
Üvegtigris-fesztivált és a
Tigrisből származó mondatok
közül több szállóigeként kering. Ezek a mondatok megtalálták a közvetlen kapcsolatot
a nézőkhöz és nem értelmiségi klubok mélyén bukkannak fel újra, hanem kocsmákban
hallhatók, autókra ragasztott matricákon olvashatók.
Az elmúlt öt év sikereit követően minden jel arra mutatott, hogy a Tigris
történetét folytatni kell. A tinnyei tóparton 2005 nyarán újra felépült az Üvegtigris
és újra megjelentek a sokak által szeretett figurák. Jött Gaben a terveivel,
Csoki a még jobban felturbózott Babettájával, Róka a seftes kacatjaival,
Cingi az új hangszerével. Természetesen várta őket Lali, aki még
jobban berendezkedett Tigrisével a tájban és Sanyi, aki... Nos
nem lett sokkal eszesebb és nem lett sokkal tisztább sem, ám aki továbbra is
száz százalékosan Sanyi...
A történetben most külső veszély fenyegeti az Üvegtigrist és Laliékat,
egy építési vállalkozó úgy döntött, hogy lakóparkot épít a tóparton és ki akarja
onnan vásárolni Lalit. Neki nem a pénz számít, hanem hogy ez az akadály
tűnjön el az útjából. Lali ugyanezt akarja, csakhogy számára az életébe
betolakodó üzletember az akadály, akit szeretne eltüntetni közeli és távoli
jövőjéből.
Hogy van-e az a pénz, amiért Lali lemond a Tigrisről és hogy
a hat barát hogyan reagál ebben a fenyegetett helyzetben? Ezekre talált válasz
a film.
