Woodstock - egy korábban ismeretlen, poros amerikai kisváros - ma már fogalom. 1969-ben azonban még senki nem sejtette, hogy „néhány hippi“ párnapos együttléte, több ismert és még több ismeretlen együttes és énekes „zajongása“ évtizedek távlatába is elhallatszik majd.
Pontosabban voltak, akik mégis megéreztek valamit. Michael Wadleigh rendező operatőrök és asszisztensek kisebb hadseregét rendelte a helyszínre és a kor legmodernebb technikájával felszerelkezve szó szerint elvegyült a közel félmillió fiatal között.
A többi már film- és rocktörténelem. A Woodstock-i fesztiválról készült film nem egyszerűen zenés remekmű, hanem kordokumentum is egyben. Forradalmi vágástechnikával (az egyik vágó Martin Scorsese volt!), osztott kép megoldásokkal, a képarányok változtatásával az alkotók elérték, hogy a néző is részesévé válhasson az eseményeknek, ott bolyonghasson a zenétől és némi serkentőszerektől megittasodott tömegben, miközben a színpadon egymást váltják a ma is élő, vagy sajnos már csak legendaként emlegetett halhatatlanok.
