Németország 1942 végére elérte hódításainak csúcspontját, melyek nagy részét a műszakilag és harcászatilag egyaránt kimagaslóan fejlett páncéloserejének, a Panzerwaffénak köszönhette.
A háromkötetes tanulmánynak ebben a 2. részében korabeli harcjelentések és egyéb műveleti dokumentumok segítik, hogy megvizsgálhassuk a német páncélos fegyvernem történetét ereje teljében és az elkövetkező keserű években, melyek során a szovjetek a keleti fronton ellentámadásokat indítottak. Az olaszországi és a normandiai szövetséges partraszállások, az észak-afrikai német állások elvesztése következtében Németország elveszítette a hadászati kezdeményezést. A Panzerwaffe kénytelen volt alkalmazkodni ezekhez a nehézségekhez, és ez az új tanulmány részletesen bemutatja azt, milyen innovatív módon volt képes megmaradni a német hadsereg támadó erejének egészen a háború utolsó napjáig.
