Mi marad egy közösségből, ha elpusztítják az embereit, szétszórják a családjait és eltörlik mindennapi életének megszokott kereteit? Mi öröklődik tovább azokban, akik nem élték át közvetlenül a holokausztot, mégis annak következményei között kell felnőniük?
Eugen R. Lőwy könyve ezekre a kérdésekre keresi a választ. A szerző saját életének történetén keresztül idézi meg a felvidéki zsidóság egy letűnt világát, a családi emlékezet töredékeit és a háború utáni évtizedek ellentmondásait.
A könyv különleges ereje abban rejlik, hogy a nagy történelmi eseményeket nem távoli, elvont folyamatokként mutatja be. A történelem családi otthonokban, műhelyekben, utcákon és személyes kapcsolatokban válik átélhetővé. A szerző nem idealizálja az egykori közösséget: annak belső konfliktusait, előítéleteit, vallási merevségét és hétköznapi küzdelmeit is megmutatja. Ettől válik az ábrázolt világ elevenné és emberivé.
A személyes történet egyik meghatározó fordulópontja az elindulás. A fiatal Eugen számára a szocialista rendszer korlátai, a családi múlt terhei és a beszűkült lehetőségek egyre elviselhetetlenebbé teszik az otthoni életet. Amikor tizennyolc évesen elhagyja Csehszlovákiát, nem egyszerűen földrajzi határt lép át: egy új élet lehetőségét keresi. Útja a szabadság, az önállóság és a hovatartozás kérdéseit állítja a középpontba.
Ez a könyv azoknak ajánlható, akik a történelmet személyes sorsokon keresztül szeretnék megérteni, akiket érdekel a közép-európai zsidóság kultúrája és emlékezete, valamint azoknak, akik az identitás, a családi örökség, a diktatúra és az újrakezdés kérdéseire keresnek válaszokat.
