„Az első kapavágásra nyár elején került sor. Ez a lábamba ment. Leültem egy bakhátra, kimostam a sebet, elállítottam a vérzést. Erre ingem, gatyám ráment, mert előbb az ingemből csináltam tépést, majd az alsónadrágomból. Nem tudtam lábra állni. A nap előbb csak ferde szemmel végigmért, majd egyre szúrósabb tekintettel nézett rám. …
A telket sűrű cserjék, bokrok övezték, egyetlen dologban egyeztek meg: valamennyi tüskés volt. Értelmes élőlénynek semmi jele.”
Mendel, a „fiatal agglegény” telket örököl – no meg két szomszédot, akik okosabbnak hiszik magukat a másiknál, holott egyik se normális. Mendelt azonban jobban érdekli a földrajz, mint a földművelés, és az írás, mint a (bozót)irtás. Minden erejével azon fáradozik, hogy megszabaduljon ettől a nem kívánt terhességtől.
Vidám regény nem csak telektulajdonosoknak.
